érc-

ércherceg † A: 1704 érc-herceg (Horváth M.: NEl. 60) J: ’főherceg | Erzherzog’ | ércpüspök † A: 1716 Ercz-Püspöknek (MNy. 61: 366) J: ’érsek | Erzbischof’ | ércbolond † A: 1791 Ertz-bolond (NSz.) J: ’igen nagy bolond | Erznarr’ | Ilyenek még: érchuncut ’(nagy) kópé | Erzschelm’ (1708–1710: Nyr. 88: 56); ércangyal ’főangyal, arkangyal | Erzengel’ (1771: Pais-Eml. 350)

Részfordítás előtagja, német jövevényszó. |  ≡  Az összetételek német mintáihoz vö. ném. Erzherzog ’főherceg’, Erzbischof ’érsek’, Erznarr ’nagy bolond, őrült’. Az előtag forrása a gör. ἄϱχι ’fő-’.  ⌂  A magyar hangalak keletkezésben szerepet játszhatott az →érc is.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ arkangyal, bolond, herceg, püspökNszt ↪ércherceg; ↪ércpüspök