éh [8] A: 1138/ ? Ehudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 13. sz. második fele/ eheʒeu [cnek] [sz.] (GyS.); 1416 u./¹ èhſėǵ (BécsiK. 1); 1541 essegnek [sz.] (KazK. 111); 1549 ęh (Orth. D1b); 1575 Éheztetéſsel [sz.] (Assz. B3a); 1743 ével (MNy. 57: 489); 1749 Iszegen [hn.] (SzT.); 1795/ ihel (NSz.) J: ‹mn› 1 1138/ ? ’éhes | hungrig’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 22rb); 2 1798 ’vmire sóvárgó, vágyakozó | schmachtend, verlangend nach etw’ (Nszt.) | ‹fn› 1 1138/ ? ’éhség | Hunger’ (↑), 13. sz. második fele/ ’ua.’ (↑); 2 1808 ’sóvárgás, vágyakozás | Verlangen, Schmachten nach etw’ (Nszt.) Sz: éhezik 13. sz. második fele/ [sz.] (↑) | éhező 13. sz. második fele/ ’éhségtől gyötört 〈személy〉 | Hungernder’ (↑) | éhség 1372 u./ ehſegnek (JókK. 31) | éhezette 1416 u./² èheʒette ‹hat-i igenév› (MünchK. 31vb) | megéhül 1416 u./² megèhọlọ ’éhes lesz, éhessé válik | hungrig werden’ (MünchK. 26vb) | éhes 1435 ? Ehos [szn.] (OklSz.); 1522 Ehws [szn.] (TESz.) R: éhen 1416 u./² èhen (MünchK. 22rb)

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az →eszik ige e- tőváltozatából keletkezett a folyamatos melléknévi igenév -γ hangalakú képzőjével ( a későbbi-mai -ő képző előzményével). A szóvégi h vagy a γ folytatása, vagy pedig a vokalizálódott γ helyére lépő hiátustöltő hang. Az ’eszik’ > ’éhes’ jelentésváltozás fordított irányú metonímia; vö. lat. edere ’eszik’ : esurire ’éhezik’. – Az éh ma csupán a nyelvjárásokban és a választékos nyelvhasználatban fordul elő, ill. néhány összetétel előtagjában él; vö.  éhhalál ’éhezés miatt bekövetkező halál’  (1789: Nszt.); éhbér ’nyomorúságos (munka)bér’  (1876: Reischl: Munkáskérdés I: 58); stb.  ⚠  A →jonh-hal való összekapcsolása nem meggyőző.

☞ EtSz.; NéprNytud. 9: 29; TESz.; MNy. 76: 214; Benkő: ÁrpSzöv. 70; EWUng.→ éhenkórász, éhkoppal, éhomra, ejtőzik, eszik, pénz-Nszt ↪éh; ↪éhen; ↪éhes; ↪-éhes; ↪éhezik; ↪éhező; ↪éhség; ↪-éhség