ébren A: 1372 u./ ebrenualo, ewbrewn (JókK. 5, 35) J: 1 1372 u./ ’nem (mélyen) alvó állapotban | wach, nicht fest schlafend 〈als Adv.〉’ # (↑); 2 1456 k. ’figyelve; élénken | wachsam; munter 〈beide als Adv.〉’ (SermDom. 2: 746)
ébrül † A: 1372 u./ fel ebrewluen [sz.] (JókK. 161); 1577 k. fel Ebrwlnek (OrvK. 182) J: ’ébred | erwachen’
ébred A: 1416 u./¹ ebꝛėdnè fel; ėbrègfel [d-j] (BécsiK. 41, 273); 1763 ebredni [sz.] (NSz.); 1863 Öbred (Kriza [szerk.] Vadr. 511) J: 1 1416 u./¹ ’álomból felocsúdik; kijózanodik | erwachen; nüchtern werden’ # (↑); 2 1761 ’föleszmél | zur Besinnung kommen’ (NSz.); 3 1798 ’keletkezik 〈gondolat, érzés, érdeklődés〉 | rege werden 〈Gefühl, Interesse〉’ (Nszt.) Sz: ébredezik 1764 ébredezuͤnk (NSz.)
ébreszt A: 1508 fel ebreztette (DöbrK. 318) J: 1 1508 ’álmából felkelt; megelevenít | erwecken; beleben’ # (↑); 2 1510 k. ’felemel | aufheben’ (AporK. 184); 3 1756 ’késztet; buzdít | antreiben; aneifern’ (NSz.) Sz: ébresztő 1748 ébresztoͤ ‹foly mn-i igenév› (NSz.); 1796 ’ébresztő | Weckuhr’ (Nszt.); 1864 ’ébresztő jeladás | Wecksignal’ (CzF.)
éber A: 1636 ébrek (NySz.); 1836 Éberség [sz.] (Fogarasi: MNZsebsz.); nyj. ébër (MTsz.) J: 1 1636 ’ébren levő | wach’ (↑); 2 1795 ’körültekintő figyelemmel őrködő | wachsam’ # (Nszt.); 3 1841 ’élénk, életteli | lebhaft’ (Nszt.)
Fiktív tőből keletkezett szócsalád. | ⌂ A tő, amely esetleg névszói természetű lehetett, ismeretlen eredetű. Az ébren megszilárdult ragos alak, amely ebből a tőből keletkezett módhatározóraggal.
Az ébrül, ébred, ébreszt származékszók. | ⌂ A fiktív tőnek különféle igeképzőkkel létrejött származékai.
Az éber elvonás. | ⌂ A szócsalád korábbi tagjaiból keletkezett. A többes számú ébrek változat egy feltehető éberek többes számú alakból jöhetett létre a második nyílt szótagi magánhangzó kiesésével. ∼ Idetartozik: ébrény ’embrió’ (1834: Kunoss: Szóf.), amely szóösszevonás eredménye az ébredő lény ’ua.’ szószerkezetből (az utótaghoz vö. →lény).
☞ EtSz. ébred a.; TESz. ébrény a. is; EWUng.Nszt ↪éber; ↪ébred; ↪ébredezik; ↪ébren; ↪ébreszt; ↪ébresztő; ↪ébrül