árnyék A: 1275 Arnykmal [hn.] (OklSz.); 1395 k. arnig has (BesztSzj. 514.); 1416 u./¹ arṅekot (BécsiK. 244); 1804 árnyoka (NSz.) J: 1 1275 ’napfénytől kevésbé vagy meg nem világított, északi fekvésű rész, (hegy-, domb)oldal | schattige Nordseite (eines Hügels, Berges)’ (↑); 2 1395 k. ? ’lombsátor; szín, fészer | Laubhütte; Schuppen’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 3 1416 u./¹ ’fényforrás által meg nem világított rész, hely | Schatten’ # (BécsiK. 244); 4 1533 ’mása vminek | Abbild’ (NySz.); 5 1578 ’nyúlárnyék, spárgafű | Spargel (Asparagus)’ (NySz.); 6 1586 ’oltalom, védelem | Schutz’ (MNy. 62: 358); 7 1671 ’árnyékszék | Abort’ (MNy. 79: 506) Sz: árnyékosul 1416 u./¹ Meg arnėkoſoltanac ’árnyékba kerül/borul | beschattet werden’ (BécsiK. 109) | árnyékol 1416 u./³ arnekl’ (AporK. 50) | árnyékoz 1456 k. megh arnekuʒ (SermDom. 2: 17) | árnyékos 1461 Arnikws [szn.] (OklSz.); 1536 arnekos (Pesti: Fab. 45)

árny A: 1801 Árny (Szily: NyÚSz.) J: ’árnyék | Schatten’ # Sz: árnyal 1815 árnyalló [sz.] (NSz.) | árnyas 1815 árnyas (Nszt.) | árnyalat 1830 árnyalatiban (NSz.)

A szócsalád alapja, az árnyék valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű, és összefügghet az →ernyő tövével. Ennek jelentéstani alapja az esőtől, ill. a napfénytől való védelem funkcióbeli azonossága lehet. A szó régi forrásokban gyakran tetőszerű építményre utal. A jelentéshez vö. még ol. ombra ’árnyék’ : ol. ombrello ’ernyő’; or.  (óor.) сѣнь ’árnyék; fészer; kunyhó’; stb. A magyarázat nehézségét az árnyék és az →ernyő közötti tisztázatlan palatoveláris viszony okozza. A végződés az -ék névszóképző; vö. →ágyék, →fazék stb. Az 5. jelentés metonímiával keletkezett az 3. jelentésből. A 7. jelentéshez vö. →árnyékszék.

Az árny elvonás eredménye. |  ⌂  Az árnyék-ból keletkezett a nyelvújítás idején.

☞ MNy. 4: 95; EtSz.; TESz.; NytudÉrt. 88: 34; EWUng.→ árnyékszék, ernyőNszt ↪árny; ↪árnyal; ↪árnyalat; ↪árnyas; ↪árnyék; ↪árnyékol; ↪árnyékos; ↪árnyékoz