árguvál × A: 1527 Argualnak vala (ÉrdyK. 662); 1872 árguválódott [sz.] (NépkGy. 2: 429); nyj. árbovál (ÚMTsz.) J: 1 1527 ’vitatkozik | disputieren; beweisen’ (↑); 2 1765 ’vádol vkit, vádakkal illet vkit | anklagen’ (SzT. argualtatik a.); 3 1841 ’rimánkodik; kunyerál | flehen; zudringlich bitten’ (MTsz.); 4 1879 ’ácsorog | herumstehen’ (Nyr. 8: 564); 5 19. sz. második fele ’alkudozik | feilschen’ (ÚMTsz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. arguere ’világosan, megtámadhatatlanul állít, bizonyít; hamisnak nyilvánít; bűnösnek nyilvánít’, (h.) ’ua.; hibáztat, (meg)vádol; perel; stb.’ [indoeurópai eredetű; vö. óind árju-naḥ ’világos, fehér’; gör. ἀργύρεος ’ezüstös, ezüstből készített’]. ⌂ A szó belseji v hiátustöltő hang. Az ál végződéshez vö. →ágál stb. A 2–4. jelentés metonimikusan keletkezett az 1. jelentésből, az 5. pedig feltehetőleg a 3. alapján jött létre. ∼ Idetartozik: (R.) árgolódik ’vitázik, vitatkozik’ (1647: Geleji Katona: Válts. 2: 757).
☞ EtSz. árguál a.; TESz.; EWUng.→ argumentum