álorca ∆ A: 1520 k. alarchya (ZolnaiGl.); 1550 k. al orcza (KolGl.) J: 1 1520 k. ’maszk | Maske’ (↑); 2 1589 ’kísértet | Gespenst’ (MFl.); 3 1636 ’ürügy; tettetés | Vorwand; Verstellung’ (NySz.)
álarc A: 1809/ álarczos [sz.] (NSz.) J: ’maszk | Maske’ #
Összetett szók. | ⌂ Az →ál ’hamis, nem igazi’ + →orca ’arc’, ill. az arc (→orca) jelzői alárendelő összetétele. Az álorca 2. és 3. jelentése az 1. jelentésből alakult metafora. – Az álarc alakot az irodalmi nyelv terjesztette el.
☞ Szily: NyÚSz.; TESz. álarc a.; EWUng.→ ál, álca, orcaNszt ↪álarc; ↪álorca