álmél † A: 1456 k. elamelanakh (SermDom. 2: 161); 1831 álmél (Kreszn.) J: 1 1456 k. ’megrémül | erschrecken’ (↑); 2 1519 ’csodálkozik | erstaunen’ (JordK. 714) Sz: álmélás 1456 k. elamelas (SermDom. 2: 515)

álmélkodik A: 1495 e. el almelcodanac (GuaryK. 109); 1532 amilkodo [sz.] (TihK. 287); 1536 el amelkodek [▽] (Pesti: Fab. 11b) J: 1 [ma főleg el~ik] 1495 e. ’csodálkozik | staunen’ # (↑); 2 1508 ’megrémül | erschrecken’ (NádK. 68); 3 1513 ’elbágyad | ermatten’ (NagyszK. 102)

A szócsalád alapja, az álmél onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő azonos az →á-val, valamint az →ámul, →ámolyog és hasonló szócsaládok tövével. Végződése gyakorító képző. A szó belseji m vagy mozzanatos képző, vagy egy hiátustöltő β-re megy vissza; vö. bámít, bámul stb. (→bávad). A szó belseji l, amely szervetlen járulékhang, a szócsalád alapjául szolgáló szóban korábbi, mint az az adatok alapján gondolható. Valószínűleg a 2. jelentés az eredeti.

Az álmélkodik származékszó. |  ⌂  Az álmél-ból keletkezett gyakorító-visszaható képzővel.

☞ MNy. 50: 269; TESz. álmélkodik a.; EWUng.→ á, ámulNszt ↪álmél; ↪álmélkodik