ákovita × A: 1620 áquavitat (MNy. 61: 364); 1625 Aquavitajert (SzT.); 1670 Akavitahoz (SzT.); 1672 Aquauite Főzeok (SzT.); 1681 Akovita (SzT.); 1749 ákovitát (NySz.); 1801 ákóvitával (NSz.) J: ’(fűszerekkel, mézzel stb. ízesített) pálinka | Art (aromatisierter) Branntwein’
Vándorszó. | ≡ Ném. Aquavit; ol. acquavite, (vel.) aqua vita; cseh akvavit; le. okowita; ukr. oкoвитa; stb.: ’egy fajta égetett szesz’. Vö. még lat. (k.) aqua vitae, aqua vitis, (h.) aquavita: ’ua.’. A szó feltehetőleg az olaszban keletkezett összetétel a lat. aqua ’víz’ és vita ’élet’ alapján, esetleg a lat. vitis ’(bornak való) szőlő’ népetimológás hatására. Az olasz szó vagy azt az életelixírt jelöli, amelynek az előállítására az alkimisták törekedtek (vö. fr. eau de vie, tkp. ’az élet vize’), vagy a szőlőből nyert bor lepárlására utalhat. ⇒⌂ A magyarba a magyarországi latinból és az olaszból került át.