áhít A: 1416 u./¹ aieit (BécsiK. 61), de vö. →ájtatos; 1508 aytatonkot [sz.] (DöbrK. 420); 1527 ayoytozyek [sz.] (ÉrdyK. 558); 1604 Ahétozom [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1619 avitasa [sz.] (NySz.); 1639 ahítani [sz.] (NySz.); 1801 Ohítani [sz.] (NSz.) J: ’vágyakozva óhajt vmit | herbeisehnen’ # Sz: áhítat 1416 u./¹ aieitatoknac ’vágy | Sehnsucht’ (BécsiK. 157); 1508 ’áhítatosság | Andacht’ (DöbrK. 420) | áhítozik 1456 k. aÿeytoʒnak (SermDom. 2: 323)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő azonos az →á, →ájul stb. tövével. A végződés gyakorító funkciójú műveltető igeképző. A szó belseji h esetenként j és v hiátustöltő hangokkal váltakozik. Az áhítat származék ’áhítatosság’ jelentése a vallásos szóhasználatban alakult ki.
☞ MNy. 50: 263; TESz.; EWUng.→ á, ájtatos, ájulNszt ↪áhít; ↪áhítat; ↪áhítozik