ácsorog [1] A: 1652 ácsorgok (EtSz. ásít a.); 1780 Ántsorogni [sz.] (NyF. 50: 27); 1791 atsorogni [sz.] (NSz.); 1838 Áncsolog (Tzs.); 1859 Állcsorog (NSz.) J: 1 1652 ’vigyorog | grinsen’ (↑); 2 1657–1685 ’erősen kíván vmit | gierig wünschen’ (NySz.); 3 1739 ’bámul | gaffen’ (SzT.); 4 1780 ’tétlenül álldogál | untätig herumstehen; herumlungern’ # (Nszt.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő r gyakorító képzővel jött létre. Az abszolút tő megegyezik az →á-val, valamint az ácsing (→ácsingózik) tövével. A szó belseji cs feltehetőleg az -s gyakorító képzőre vezethető vissza, vö. →ásít. A szóvégen -g gyakorító képző áll. Egyes változatok szó belseji n-je szervetlen járulékhang. A 4. jelentés túlsúlyba kerülése miatt a nyelvérzék az ácsorog igét az →áll¹ szócsaládjába tartozónak érzi.  ∼  Ugyanebből a relatív tőből keletkezett a gyakorító-visszaható képzővel alkotott (N.) áncsorodik ’tétlenkedik’  (1788: MNy. 70: 89), valamint a játszi melléknévképzős áncsori ’meggondolatlan, ácsorgó stb.’  (1794: NSz.).

☞ MNy. 50: 267; TESz.; UEW. 591; EWUng.→ á, ácsingózik, ásít