zálog A: 1346 ? Zalag [szn.] (AnjOkm. 4: 637); 1416 u./¹ zalagba (BécsiK. 217); 1422 Zalogosradelew [sz.] [hn.] (OklSz.); 1565 ſzaloghban (Werbőczy: MDecr. H6a); 1576 szallogba (MNy. 5: 281); 1837 Álog (NSz.); nyj. Zárog (ÚMTsz.) J: 1 1346 ? ’biztosíték, biztosítékul lekötött v. átadott vagyontárgy | Pfand’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1805 e. ’zálogosdi 〈játék〉 | Pfänderspiel’ (ÉrtSz.) Sz: zálogos 1422 [hn.] (↑) | zálogosság 1493 zalagossag ’biztosíték, biztosítékul lekötött v. átadott vagyontárgy | Pfand’ (OklSz.) | elzálogosít 1519 el zalagoſoyttotta (JordK. 112) | zálogosdi 1789/ zálogosdit (NSz.)

Szláv jövevényszó, esetleg a szerbhorvátból. |  ≡  Szbhv. zalog; – óe. szl. zalogъ; szlk. záloh; or. залог; stb.: ’zálog, biztosíték’ [< szláv *za [igekötő] + *lož- ’fektet, helyez’].  ⌂  Mivel egy jogi műszóról van szó, átadó nyelvként leginkább a szerbhorvát jöhet szóba; vö. →per¹. Az álog változathoz vö. →zanót, →zászpa stb. A 2. jelentés vagy a zálogosdi származékszó alapján vagy a zálogjáték ’zálogosdi’  (1799: NSz.) összetételből keletkezett. – A bizalmas nyelvhasználatban gyakori zaci ’zálogház’  (1906: Zolnay–Gedényi) játszi szóalkotáson nyugszik a zálogház ’ua.’  (1781: NSz.) (< zálog + →ház) összetétel alapján.

☞ MNy. 24: 208; Kniezsa: SzlJsz. 565; TESz. zaci a. is; EWUng.→ lazsnak