orca A: 1372 u./ arcʒaÿat (JókK. 16); 1405 k. orcha (SchlSzj. 318.) J: 1 1372 u./ ’az emberi fej előrésze | Gesicht’ (↑); 2 1416 u./² ’külső | Äußeres’ (MünchK. 92va); 3 1550 k. ’pofa | Wange’ (KolGl.); 4 1577 ’áll | Kinn’ (KolGl.) Sz: orcájú [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ orcaio (BécsiK. 153) | orcátlan 1528 orczatalanná (SzékK. 211) | orcálat 1645 orczálat ’arc(ulat), orca | Antlitz, Gesicht’ (NySz.)

arc A: 1513 arcel (NagyszK. 19); 1517 orchat (DomK. 72) J: ’az emberi fej előrésze | Gesicht’ # Sz: arculat 1565 arczelatu [sz.] (NySz.) | arcátlan 1577 arczadlan (KolGl.)

A szócsalád alapja, az orca összetétel. |  ⌂  Az orr + (R.) szá (→száj) szavakból keletkezett, mellérendelő összetétellel. – Összetételként elhomályosult. Ez a nagyon régi összetétel már az ősmagyar korban létezhetett. Hasonló szemlélethez vö. vog.  (KL.) ńol-tus; zürj.  (V.) ni̮r-vom; votj.  (MU.) i̮m-ni̮r: ’arc’, tkp. ’orr-száj’, a votjákban ’száj-orr’. A 3. és 4. jelentés az 1. jelentésből keletkezett jelentésszűküléssel.

Az arc szórövidülés. |  ⌂  Az arc az orca szóból keletkezett az E/3. személyű, megrövidült, birtokos személyjelnek felfogott szóvégi a elhagyásával.

☞ EtSz.; MNy. 36: 113; TESz. arc a.; MSzFE. arc a.; EWUng.→ álorca, orr, száj