evangélium A: 1372 u./ euangeliumnak (JókK. 7); 1416 u./¹ ewāgeliōbā (BécsiK. 201); 1495 e. ewanģeliomanac (GuaryK. 52); 1508 Evanǵelim (DöbrK. 404); 1747 ėvangyéliom (Farkas: GLEl.); 1762 evangéliumot (SzT.) J: ’az újszövetség Jézus életét és tanításait tartalmazó négy könyvének egyike; istentiszteletre előírt evangéliumi rész(let) | eines der vier Evangelien; für den Gottesdienst vorgeschriebener, am Altar verlesener Abschnitt aus den Evangelien’ # Sz: evangéliumi 1372 u./ ewangéliumÿ (JókK. 8) | evangéliumos 1372 u./ ewangelywmoſſa (JókK. 8)
evangélista A: 1372 u./ Ewangeliſta (JókK. 2); 1517 evangÿelÿsta (TörtTár 1890: 560); 1527 ewangiliſta (ÉrdyK. 175); 1571 évangyélistáknak (SzT.); 1880 Evangélisták (MagyLex. 7: 229) J: ’a négy evangélium szerzőinek egyike | Evangelist’ #
evangelizál ∆ A: 1416 u./¹ euāgelizalz (BécsiK. 213); 1758 évangyélizálni [sz.] (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’jó, örvendetes hírt hoz | eine gute, erfreuliche Botschaft bringen’ (↑); 2 1416 u./² ’az evangéliumot hirdeti | das Evangelium verkündigen’ (MünchK. 78vb) Sz: evangelizálatta 1416 u./² euāgeliʒalatta ‹hat-i igenév› (MünchK. 78vb)
evangélikus A: 1570 Euangelicus (Nyr. 94: 481); 1774 evangélikus (SzT.); 1791 Évangyélikusoknak (NSz.); 1800 Evangyelikos (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ‹mn› 1570 ’lutheránus | evangelisch-lutherisch’ # (↑) | ‹fn› 1 1580 ? ’evangélikus vallású 〈személy〉 | Lutheraner(in)’ (Nyr. 94: 481), 1602/ ’ua.’ (ÚjÍrás 1981/8: 101); 2 1580 ? ’evangélista | Evangelist’ (Nyr. 94: 481), 1773 ’ua.’ (NSz.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat., (e.) euangelium ’az Újszövetség első négy könyve’, (h.) evangelium ’ua.; keresztény tanítás; evangéliumi részlet ‹a liturgiában›’ [< gör. εὐαγγέλιον ’jó hírért való jutalom; jó hír, üzenet’, (bibl.) ’a négy evangélium egyike’] | lat. (e.) euangelista ’evangélista, az evangélium hirdetője’, (h.) evangelista ’evangélista’ [< gör. εὐαγγελιστής ’a jó hír (ki)hirdetője’, (bibl.) ’az evangélium hirdetője’] | lat. (e.) euangelizare, (h.) evangelisare: ’isten igéjét hirdeti’ [< gör. εὐαγγελίζω, εὐαγγελίζομαι ’jó hírt hirdet’, (bibl.) ’az evangéliumot hirdeti’] | lat. euangelicus, -a, -um, (h.) evangelicus ’az evangéliumra vonatkozó’ [< gör. εὐαγγελικός ’az örömhírt illető’]. ≋ Megfelelői: ném. Evangelium, Evangelist, evangelisieren, evangelisch; fr. évangile, évangéliste, évangéliser, évangélique; stb.: ’evangélium’, ’evangélista’, ’evangéliumot hirdet, magyaráz’, ’evangéliumi’. ⌂ A gy-s változatok kiejtéséhez a magyarban vö. →angyal, →spongya stb. A g-s változat másodlagos keletkezésű a klasszicizáló latin, ill. a német kiejtés alapján; vö. →kollégium, →legenda stb. – Az evangélikus mint felekezetnév a német szóhasználatra megy vissza, amelyben Luther Márton a reformációt evangélikus tanításnak nevezte. Vö. még →lutheránus. ∼ A (R.) evangélika ’evangélikus’ (1787: NSz.) a lat. confessio euangelica ’evangélikus felekezet’, ecclesia euangelica ’evangélikus egyház’ szószerkezetek jelzői tagjából származik.
☞ EtSz.; Melich-Eml. 267; TESz. evangélikus a. is; EWUng.→ angyal