év A: 1372 u./ euÿ [sz.] (JókK. 158); 1405 k. ew (SchlSzj. 119.); 1405 k. iuÿ [sz.] (SchlSzj. 1365.); 1508 etoͤl (DöbrK. 387); nyj. ëvig (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’esztendő | Jahr’ # (↑); 2 1527 ’idő; kor | Zeit; Alter’ (ÉrdyK. 56); 3 1834 ’évfolyam 〈folyóiraté〉 | Jahrgang 〈einer Zeitschrift〉’ (NSz.) Sz: évi 1372 u./ (↑) | éves 1794 éves (Nszt.) | évelő 1835 évelő (Tzs. Perennirend a.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Cser.  (KH.), (U.) i, (B.) ij ’év’; md.  (E.) ije ’ua.’; finn ikä ’életkor, kor’; lp.  (norv.) jâkke ’év’ [fgr. *ikä vagy *jikä: ’kor, év’].  ⌂  Eredetileg é ~ í változatokban élhetett (a hosszú magánhangzókhoz vö. →jó², →ró). Az év szó végi v-je a toldalékolt alakokból vonódott át az alapalakba. A 16. sz. végére az →esztendő kiszorította az év-et az irodalmi nyelvből, a nyelvújítás korában használata azonban ismét széles körben elterjedt.

☞ EtSz.; MNy. 49: 123; MSzFE.; TESz.; NéprNytud. 13: 64; EWUng.→ elévül, évfolyam, szökőév, tizen-UN UEW. № 183