etyepetye A: 1717 egyepegyéje (Mikes: TLev. 1); 1723/ etye petye (Kreszn.); 1766 ettye-petyéje (NSz.); 1794 Etyepety (NSz.); 1875 hetye-petye (Nyr. 4: 169) J: 1 1717 ’étvágy | Appetit’ (↑); 2 1734 ’vágy | Begierde’ (Mikes: TLev. 140); 3 1791 ’száj | Mund’ (NSz.); 4 1875 ’fecsegés | Geschwätz’ (↑); 5 1960 ’enyelgés; szerelmeskedés | Schäkerei; Liebelei’ (ÉrtSz.)
Onomatopoetikus eredetű ikerszó. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt összetételi tagok (etye és petye) onomatopoetikus eredetűek: a nyelvnek és a szájpadlásnak az egymás után többszöri érintkezéskor keletkező hangját jelenítették meg. A szó eredetileg a gyorsan beszélő, ill. gyorsan evő emberre vonatkozhatott. A 2. jelentés metaforikusan keletkezett az 1. jelentés alapján. A szó belseji gy-s változat keletkezését az →eszik (vö. egyél, együnk stb.) is támogathatta. – Az etyele-petyele ’enyelgés, szerelmeskedés; ‹az üres fecsegés kifejezésére szolgáló indulatszó›’ (1960: ÉrtSz.) az etyepetye szóból keletkezett játszi szóalkotással.