etikett A: 1787 Etiquette (Nszt.); 1789 étiquette (MNy. 5: 449); 1790 Etiqvette (NSz.); 1796 Etikette (NSz.); 1804 etikéthez (NSz.); 1807/ etikett (NSz.) J: 1 1787 ’az illemszabályok rendszere | Etikette’ (↑); 2 1831 ’címke | Etikett’ (Nszt.)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) Etikett ’címke; árcédula’, Etikette ’az illemszabályok rendszere’ [< fr. étiquette ’ua.; címke’; vö. fr. (ófr.) estiquir, estiquer: ’vhova beszúrva megrögzít’]. Eredeti jelentése ’földbe szúrt karón levő rovás, bevágás’ volt; ebből fejlődött a ’címke’, majd a ’az udvari illemszabályok’ jelentés: az udvar szertartásrendjét ugyanis papírlapra jegyezték föl. ≋ Megfelelői: szbhv. etiketa; cseh etiketa; stb.: ’címke; etikett’. ⇒⌂ A császári udvar nyelvhasználatának közvetítésével került a magyarba.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ katasztrális, stég