észt A: 1783 Eſzt (Molnár J.: MKönyvHáz 2: 16); 1867 észt (NyK. 6: 312) J: ‹mn› 1783 ’észtekből álló, velük kapcsolatos | estnisch’ (↑) | ‹fn› 1805 ’észt ember | Este’ (Nszt.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Este ’észt ember’ [valószínűleg germán eredetű; vö. óész. germ. Eistir; ang. (óang.) Estum [többes számú részeshatározói eset]: ’a Baltikum lakói’]. Az észtek germán eredetű megnevezése először latin forrásokban bukkant fel Tacitus és Jordanes műveiben; vö. lat. Aestii [többes szám], Aesti [többes szám] ’ua.’. ≋ Megfelelői: ang. Estonian; fr. esthonien; or. эстонец; stb.: ’észt’. ⌂ Az észt alakhoz vö. →brit, →finn stb.
☞ Zsirai: FgrRok. 448; TESz.; EWUng.