eszmél A: 1372 u./ ew neʒmelleſſegnek [sz.] (JókK. 115); 1604 eʃʒmelem (Szenczi Molnár: Dict. Apprétio a.); 1750–1771 észmélkedik [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’vél; ért | meinen; verstehen’ (↑); 2 1621 ’ocsúdik, öntudata működni kezd; elgondolkodva rádöbben vmire | zur Besinnung kommen; einer Sache bewußt werden’ # (MNy. 79: 125); 3 1811 ’emlékezik | sich erinnern’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: eszmélés 1372 u./ [sz.] (↑) | eszmélkedik 1695/ Fel-eszmélkedik (NySz.) | eszmélet 1783 eszméllet (Szily: NyÚSz. 82) | eszméletlen 1799 eſzméletlen' ‹partikula› ’eszméletét vesztve, öntudatlan állapotban | unbewusst’ (Nszt.)
eszme A: 1815 eszme (Szily: NyÚSz.) J: 1 1815 ’(ön)tudat | Bewußtsein’ (↑); 2 1834 ’elmésség, tréfa | Witz, Spaß’ (Kunoss: Szóf.); 3 1839 ’jelenségről, célról alkotott fogalom, idea, gondolat | Idee’ # (NSz.) Sz: eszmei 1835 eszmei (Nszt.) | eszmeiség 1839 eszmeiség (NSz.)
A szócsalád alapja, az eszmél származékszó. | ⌂ Az →ész szó esz változatából jött létre -m mozzanatos képzővel és -l gyakorító képzővel; vö. becsmél (→becs), kegymél ’kényeztet, babusgat’ (< kegy →kegyelem).
Az eszme elvonás. | ⌂ Az eszmél-ből keletkezett a nyelvújítás korában.