est A: 1372 u./ napotteſteg (JókK. 65); 1416 u./¹ èſti [sz.] (BécsiK. 157); 1847/ östebédet (NSz.) J: ’késői napszak | Abend’ Sz: esti 1416 u./¹ (↑) | estike 1797 k./ Estike ’ibolyaféle bokros növény, amely este és éjjel nyílik | Nachtviole’ (NSz.)

este A: 1372 u./ eſtue (JókK. 3); 1416 u./² megèſtuèheʒ́ic [sz.] (MünchK. 84rb); 1557 esthweefele (LevT. 1: 227); 1633 eőztue (SzT.); 1751 ŏstŏ (SzT.); 1764 éstve (SzT.); nyj. estë (Nyatl.); esve (MTsz.) J: ‹hsz› 1372 u./ ’napnyugta után | abends’ # (↑) | ‹fn› 1 1416 u./² ’napnyugta utáni napszak | Abend’ # (MünchK. 14rb); 2 1771 ’〈az élet〉 végső szakasza | letzter Abschnitt 〈des Lebens〉’ (NSz.) Sz: esteheszik 1416 u./² megèſtuèheʒ́ic ’szürkül, alkonyodik | dämmern’ (MünchK. 84rb) | esteledik 1493 k. meg estweledӳk (FestK. 380)

estvély ∆ A: 1405 k. eſtuel (SchlSzj. 133.); 1416 u./¹ èſtuèleiglèn (BécsiK. 153); 1759 eſtvélykor (NSz.) J: 1 1405 k. ’napnyugta utáni napszak | Abend’ (↑); 2 1618 ’〈az élet〉 végső szakasza | letzter Abschnitt 〈des Lebens〉’ (NySz.) Sz: estvélyi [gyakran estvéli] 1416 u./¹ èſtuèli ’esti | Abend-’ (BécsiK. 188); 1836 estelije ’vacsora | Abendessen’ (NSz.)

A szócsalád alapja, az est származékszó. |  ⌂  Az →esik igéből keletkezett -t névszóképzővel. Eredetileg csak a nap lenyugvására vonatkozhatott; vö. eset ’naplemente’ (ugyancsak az →esik származéka). Az ’este’ jelentés ebből fejlődött ki metonímiával.

Az este megszilárdult ragos vagy jeles alakulat. |  ⌂  1. Az est-ből keletkezett -é > -e latívuszraggal. Eszerint eredetileg határozószó lehetett, a főnév később keletkezett szófajváltással.  ⌂  2. Azzal is számolhatunk azonban, hogy az -e végződés E/3. személyű birtokos személyjel, hiszen a szó gyakran fordult elő birtokos jelzős szószerkezetekben. Ehhez vö. húsvét napjának estén  (1519 k.: DebrK. 20); napestén ’este’  (1584: SzT.); stb. Ebben az esetben eredeti szófaja a főnév lehetett. Ragtalan formában időhatározói szerepben vált határozószóvá. A régi estve változat feltehetőleg az estvély hatására jött létre.

Az estvély ragszilárdulás. |  ⌂  Az est-ből keletkezett -vel eszközhatározó-raggal, ill. e > é hangzónyúlással. Eredetileg határozószó lehetett.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (N.), (R.) estennen ’este’  (1535 k.: Zay: Lánd. 27); estenden ’ua.’  (1761: MNy. 65: 235).  ⚠  Nem meggyőző az a magyarázat, hogy az est önállósulással keletkezett egy napest ’naplemente; este’ típusú összetételből.

☞ EtSz.; MNy. 34: 230; TESz.; NyK. 78: 275; EWUng.→ esik, estély, nap-UN UEW. № 127