esik A: 1138/ ? Eſe [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1367/ Altalesew [sz.] [hn.] (OklSz. általesik a.); 1372 u./ eſſek [▽] (JókK. 160); 1416 u./¹ èſic (BécsiK. 41); 1416 u./² es (MünchK. 11vb); 1513 ees (NagyszK. 264); 1629 éss (NySz.) J: 1 1367/ ’lefelé hull; zuhan | fallen; stürzen’ # (↑); 2 1372 u./ ’vmilyen állapotba jut, kerül | 〈in einen Zustand〉 kommen, geraten’ (JókK. 71); 3 1372 u./ ’történik | geschehen’ (JókK. 109); 4 1416 u./² ’vmit hullat | fallen lassen’ (MünchK. 76ra); 5 1416 u./³ ’leborul, térdre esik; rimánkodik | auf die Knie fallen; flehen’ (AporK. 97); 6 [el~ik] 1519 ’harcban elbukik, meghal | den Tod finden, fallen’ # (JordK. 524); 7 1519 ’csapadék hull | es regnet, es schneit, es hagelt usw.’ # (JordK. 374); 8 1519 ’vmi vkire részül jut | jmdm zuteil werden’ # (JordK. 709); 9 1527 ’vhogyan ízlik, tetszik | 〈einem irgendwie〉 schmecken, behagen’ # (Heyden: Puerilium 73); 10 1547 ’vhol van; fekszik | sein; liegen’ (SzT.); 11 [be~ik] 1561 ’beszorít, betuszkol | hineindrängen’ (MNy. 67: 486); 12 [neki~ik] 1573 ’vkire ráront | sich auf jmdn stürzen’ # (SzT.); 13 1574 ’megkönyörül vkin | sich erbarmen’ (NySz.); 14 1590 ’〈mértéke, mennyisége〉 csökken | abnehmen 〈Menge, Maß〉’ # (NySz.); 15 1677 ’befed, belep | befallen, bedecken’ (OklSz.) Sz: esés 1372 u./ eſeſuel (JókK. 159) | eset 1474 eſetben ’esés, zuhanás | Fall’ (BirkK. 7); 1506 ’naplemente | Sonnenuntergang’ (WinklK. 103); 1520 ’történés, kázus | Kasus’ (GyöngyGl. 20.) | esetlen 1539 könyve-esetlen ’esés nélkül | ohne Fall’ (RMKT. 2: 47); 1772 ’ügyetlen | ungeschickt’ (NySz.) | esendő 1560 k. el eszendő [ɔ: esendő] ’múlandó | vergänglich’ (GyöngySzt. 3447.) | esemény 1700/ eseménynyel (NySz.) | esedékes 1834 esedékes (Szily: NyÚSz.) | eshetőség 1838 eshetőségekre (Századunk 1838. jan. 5.: [1]); 1846 eshetőségek (NSz.) | esély 1853 esély (NSz.)
es² × A: 1405 k. es (SchlSzj. 80.); 1522 ees (KeszthK. 202) J: ’eső | Regen’ Sz: eses 1405 k. eſſes ’csapadékos | regnerisch’ (SchlSzj. 81.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (AK.), (P.), (Szo.) is- ’‹madár› leereszkedik’; osztj. (V.) ěsəl- ’(el)ereszt’; zürj. (Sz.), (P.) uś- ’esik, leesik’; votj. (Sz.) uś- ’(le)esik’; – szelk. äs- ’esik, leesik’; kam. шzш-, əzə- ’ua.; leszáll’ [uráli *ećɜ- ’esik, leesik’]. ⌂ Az uráli *ć > m. s hangváltozáshoz vö. →hős, →ős. Egy feltehetően eredetibb igenévszó nyomai csak a magyarban lelhetők fel, ugyanis a névszó csak ebből a nyelvből mutatható ki. Az esik ige es iktelen változata gyakori volt a régi nyelvben a 3. és 15. jelentésben, miként a nyelvjárásokban még ma is az a 7. jelentésben. Az 5. jelentéshez vö. még →esd, →esekedik stb. Az esedékes származék a nyelvújítás korában keletkezett továbbképzéssel a (R.) esedék ’hulladék; maradvány, maradék’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.) főnévből.
☞ Paasonen: Beitr. 241; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ bal-, ejt, esd, esdek, esekedik, esernyő, esetleg, esküszik, eső, est, gyász-, vak-UN UEW. № 127