esd [1] A: 1372 u./ eſſedeſemuel [sz.] (JókK. 157); 1683 esdett (Thaly: Adal. 1: 125); 1693 esedőket [?✐] [sz.] (NySz.); 1778 esdik [□] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’könyörög | flehen’ (↑); 2 1683 ’rászáll; megtelepszik | darauffliegen; sich niederlassen’ (↑); 3 1832 ’kívánkozik | sich sehnen’ (NSz.); 4 1838 ’belep; befed | befallen, bedecken’ (Tsz.)

esedezik A: 1416 u./³ esedeznek (AporK. 66); 1513 esedo̗zo̗th (CzechK. 189); 1518 k. essedezietek (PeerK. 186); 1575 éſedezni [sz.] (Heltai: Krón. 201b); 1585 Esedezik vala [▽] (SzT.); 1805 esedëz (NSz.) J: 1 1416 u./³ ’könyörög | flehen’ # (↑); 2 1550 u./ ’csüng vmin | an etw hängen’ (NySz.); 3 1863 ’szállingózik, hull | nach und nach abfallen’ (Kriza [szerk.] Vadr. 498) Sz: esedezés 1474 eſedeʒeſſel (BirkK. 5)

Származékszók. |  ⌂  Az →esik ’(le)hull; rimánkodik, stb.’ igéből keletkeztek -d, ill. -dez(ik) gyakorító képzővel. Az esd alak az eredeti, hosszabb változatból (1372 u.: ↑) jött létre a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel. – Az esd, esedezik 1. jelentéséhez vö. →esdek, →esekedik; vö. még ném. jmdm zu Füßen fallen ’esedezik’, tkp. ’valakinek a lába elé esik’; or.  (R.) бить челóм ’alázattal kér’, tkp. ’homlokát a földhöz érinti’.

☞ EtSz.; NNyv. 1: 8; TESz.; Benkő: FiktI. 168; EWUng.→ esikUN UEW. № 127