ereget A: 1256 eregeteuhyg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1771 eregettek (NySz.); 1864 erėget (CzF.); nyj. eriget (ÚMTsz.) J: 1 1256 ’egymás után elereszt; küldözget | nacheinander loslassen; öfters schicken’ (↑); 2 1771 ’felépítget, egymás után létrehoz | nach und nach bauen, entstehen lassen’ (↑); 3 1839 ’tetéz, púpoz 〈mérőt, vékát〉 | (über)häufen 〈einen Scheffel, eine Metze〉’ (MTsz.)

ered A: 1372 u./ eregÿel [d-j] (JókK. 53), de vö. →erdő; 1416 u./¹ ki èꝛèdè (BécsiK. 1); 1418–1422 heryt oda [d-j] (Gl.) J: 1 1372 u./ ’indul, megy; távozik | sich auf den Weg machen; sich entfernen’ # (↑); 2 1495 e. ’származik | stammen, herrühren’ # (GuaryK. 29); 3 [el~, meg~] 1519 ’elgennyed 〈seb〉, fekélyessé, daganatossá válik, meglobosodik 〈testrész〉; elterjed 〈fekély stb.〉 | vereitern, schwären; sich ausbreiten 〈Geschwür usw.〉’ (JordK. 98); 4 1527 ’keletkezik, támad | entstehen’ (ÉrdyK. 543); 5 1592 ’feltör 〈forrás〉, forrásból fakad 〈folyó〉 | entspringen 〈Quelle, Fluß〉’ # (NySz.); 6 1608 ’kezd, vmibe belefog; vmibe belebocsátkozik | anfangen, sich in etw einlassen’ (NySz.); 7 [el~, meg~] 1622 ’esni kezd 〈eső〉 | es fängt an zu regnen’ # (SzT.); 8 [meg~] 1833 ’gyökeret ereszt 〈palánta〉 | (Wurzel) fassen’ (Kassai: Gyökerésző 2: 96) Sz: eredet 1416 u./³ eredetekben ’megindulás, menés | Bewegung, Gehen’ (AporK. 113); 1495 e. ’származás, keletkezés | Ursprung, Entstehung’ (GuaryK. 29) | eredendő 1549 eredendoͤ (Dévai: TízPar. H3b) | eredeti 1604 Eredeti (Szenczi Molnár: Dict. Originális a.) | eredeztet 1790 eredeʃzteʃʃetek (Nszt.) | eredmény 1818 k. eredményeit (Nszt.) | eredménytelen 1838 eredménytelenségeket [sz.] (NSz.) | eredményez 1843 eredményezett (Nszt.) | eredményes 1841 eredeményesen [sz.] (Dessewffy: XYZ. 22)

ereszt A: 1383 Herezthew [sz.] [hn.] (OklSz.), de vö. →eresztvény; 1416 u./¹ èꝛèztè, èreztem (BécsiK. 12, 324); nyj. ërësztenyi [sz.] (ÚMTsz.); eriszt (MTsz.) J: 1 [főleg le~] 1383 ? ’leenged, lebocsát; lefelé irányuló mozgásra késztet | herablassen, senken; sich abwärts zu bewegen veranlassen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 248); 2 [főleg el~] 1416 u./¹ ’küld, indít; elbocsát, távozni enged | schicken; entlassen’ (↑); 3 1416 u./² ’enged, hagy | gestatten’ (MünchK. 40va); 4 1518 k. ’növeszt; sarjaszt, sarjad | wachsen lassen; sprießen’ (PeerK. 25); 5 1533 ’rajzik 〈méh〉; ívik 〈hal〉; keltet 〈csibét〉 | schwärmen 〈Biene〉; laichen 〈Fisch〉; ausbrüten 〈Henne〉’ (Murm. 1208.); 6 1577 ’tágít, lazít; higít, lágyít | ausweiten, lockern; verdünnen, erweichen’ (KolGl.); 7 1592 ’bőven ad, terem 〈szőlő, gabona〉 | reichlich geben, tragen 〈Trauben, Getreide usw.〉’ (Cisio H1b)

ereszkedik A: 1500 erezkede [sz.] (MNy. 11: 133); 1527 le erezkoͤdeek [▽] (ÉrdyK. 21); 1863 Ereszkėdet [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 497); nyj. eriszkëdik (MTsz.) J: 1 1500 k. ’nedvedzik; csurog, folyat | nässeln; rinnen’ (↑); 2 [főleg le~ik] 1527 ’lefelé mozog; le- v. vhová telepedik | sich abwärts bewegen; sich niederlassen’ # (↑); 3 1575 ’indul, nekiindul; vhová (el)hatol | sich irgendwohin begeben; dringen’ (NySz.); 4 1584 ’vmibe bocsátkozik, vmire adja magát | sich in etw einlassen’ (NySz.); 5 1784 ’lágyul, hígul; tágul | weich werden, sich verdünnen; sich lockern, nachlassen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 36); 6 1886 ’nedvesedik, nyirkosodik | feucht werden’ (Nyr. 15: 282); 7 [el~ik] 1893–1896 ’ellankad, elerőtlenedik | ermatten’ (MTsz.); 8 1935 ’növekedik, kifejlődik | wachsen, sich entwickeln’ (Csűry: SzamSz.)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) tǟrt- ’elbocsát’; osztj.  (V.) lerəmt- ’kiterít, a földre fektet’; zürj.  (V.) šerge̮d- ’kinyújt, megnyújt, feszít’ [fgr. *šärɜ- ’széttereget, (el)hagy’].  ⌂  A szókezdethez vö. →ér¹. A szócsalád önálló szóként nem adatolt tövének eredeti jelentése ’elindul, mozgásba lendül, egy bizonyos irányban elmozdul’ lehetett. A végződések: -get gyakorító, -d kezdő-gyakorító, -szt műveltető, ill. -sz gyakorító és -kedik gyakorító-visszaható képző.  ⌘  A 18–19. századi származékok nyelvújítási alkotások.  ⌂⇒  A magyarból származik a rom.  (N.) arădui ’útra kel, elindul; elkezd; megered; folyadékot kiereszt’.

☞ EtSz. ered a.; TESz.; NyK. 87: 447; UEW. 497; EWUng.→ ár¹, ér³, erdő, eresz, eresztvényUN UEW. № 1000