ér¹ A: 13. sz. közepe/ ere (ÓMS.); 1569 Eer (MNy. 55: 541) J: 1 13. sz. közepe/ ’beteljesedik; beigazolódik | sich erfüllen; sich bewahrheiten’ (↑); 2 1470 ’értéke van | wert sein’ (SermDom. 2: 340); 3 [főleg be~] 1495 e. ’vmivel megelégszik | sich begnügen’ # (GuaryK. 111) Sz: érték 1527 erteke ’tehetség | Talent’ (ÉrdyK. 137); 1757 ’érték | Wert’ (NSz.) | értékes 1604 Értekes ’fontos | wichtig’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1754 ’becses | wertvoll’ (NSz.) | értéktelen 1643 ertektelensigh [sz.] ’pénztelen | unbemittelt, geldlos’ (SzT.); 1822 Értéktelen ’hibás, hasznavehetetlen | wertlos’ (Wagner: Phras. Inanis a.) | érvény 1831/ érvényességgel [sz.] ’hatály 〈jog〉 | Geltung’ (NSz.) | érvényes 1831/ [sz.] (NSz.) | értékesít 1832 értékesítni [sz.] (NSz.) | érvénytelen 1839 érvénytelenít [sz.] (Nszt.) | érvényesít 1841 érvényesiteni [sz.] (Nszt.) | érvényesül 1842 érvényesül (Nszt.) | értékel 1854 értékelt [sz.] (Nszt.)

Jelentéselkülönülés. |  ⌂  Az →ér²-ből keletkezett. A jelentésváltozás folyamata ’megérkezik’ > ’vminek a nagyságát, mértékét eléri, feléri’ > ’beteljesül’ lehetett.  ⌘  Az érvényes, valamint a többi későbbi származék a nyelvújítás idején keletkezett.  ⚠  Ótörökből származtatása téves.

☞ NyK. 31: 247; EtSz.; TESz. ér² a.; StUASuppl. 1: 74; EWUng.→ egyen-, ér², érem, név-