eped A: 13. sz. közepe/ epedek (ÓMS.); 1531 eppedeel (ThewrK. 189) J: 1 13. sz. közepe/ ’(bánattól, gondtól, lelki keserűségtől) emésztődik | sich (vor Kummer, Betrübnis) verzehren’ (↑); 2 1519 ’keserű indulattal van vki ellen | gegen jmdn erbittert sein’ (JordK. 841); 3 1527 ’elsorvad | sich abzehren’ (ÉrdyK. 561); 4 1574 ’szomjúságtól, éhségtől gyötrődik | vor Durst, Hunger schmachten’ (NySz.); 5 1601 ? ’erősen vágyakozik | sich nach etw sehnen’ (OklSz.), 1767 ’ua.’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Căleo a.) Sz: epedez 1506 epedo̗zeel (WinklK. 335)

epeszt A: 1565 epeszszem [epeszt □] [✐] (NySz.) J: 1 1565 ’lelkileg gyötör; elkeserít | 〈psychisch〉 quälen; erbittern’ (↑); 2 1590 ’〈testi hiányérzet, különösen szomjúság〉 kínoz, sorvaszt | 〈leibliches Mangelgefühl, bes. Durst〉 verzehren’ (NySz.)

epekedik A: 1634 epekedik (MonTME. 4: 205) J: 1 1634 ’könyörög | flehen’ (↑); 2 1725 ? ’erősen vágyakozik | sich nach etw sehnen’ (NSz.), 1761 ’ua.’ (NSz.); 3 1758 ? ’gyötrődik | sich abquälen’ (NSz.), 1764 ’ua.’ (NSz.); 4 1760 ’keserű indulattal van vki ellen | gegen jmdn erbittert sein’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű szócsalád, esetleg származékszók. |  ⌂  Az alapszó az →epe lehet. A végződések: -d igeképző, -szt műveltető képző, -kedik gyakorító-visszaható képző; az alaktanhoz vö. ébred (→ébren), lyukaszt (→lyuk), fegyverkedik (→fegyver) stb. – Az epeszt és az epekedik analógiás úton jöhetett létre az eped mellett. Az eped eredeti jelentése ’megkeseredik’ lehetett, ebből fejlődhettek ki mind az elvont (1., 2., 5.), mind a konkrét (3., 4.) jelentések. A keserűség és a bánat közötti összefüggéshez vö. epeség (→epe), →keserű. A magyarázat nehézsége, hogy a szócsalád származékainak elvont jelentései korábban alakultak ki, mint magában az →epe alapszóban.

☞ NNyv. 3: 56; MNy. 41: 87; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 125, 132; EWUng.→ epe