enyém A: 1372 u./ enem (JókK. 47); 1416 u./² ènem (MünchK. 31rb); 1470 enim (SermDom. 2: 404); 1493 k. enneӳm (FestK. 11); 1508 eńimbol (DöbrK. 330); 1522 eneÿm (KeszthK. 125); nyj. ejim (ÚMTsz.); ém, ënyim (MTsz.); enyüm (OrmSz.) J: ’tulajdonomban levő | meiner; mein 〈als Präd.〉’
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A (R.) en (→én) személyes névmásból keletkezett -é birtokjellel és E/1. személyű -m birtokos személyjellel. A szó belseji n > ny palatalizálódás a rákövetkező magánhangzó hatásával magyarázható. ∼ Idetartozik: enyimé ’enyém’ (1792: NSz.), amelynek szóvégi -é-je nyomatékosító funkciójú birtokjel.
☞ MNy. 8: 147; EtSz. én a.; TESz.; EWUng.→ én