encsembencsem × A: 1560 enczembenczemekkel (EWUng.); 1566 entzenbentzęt (Heltai: Fab. 162); 1580 k. Enczenbencz (Gl.); 1669 enczenbenczen (NySz.); 1759–1767 encsembencs (NySz.); 1833 Ents-bents (Kassai: Gyökerésző 2: 90); 1838 Encsem bencsem (Tsz.); 1881 encsöm-bencsöm (NSz.) J: 1 1560 ’nyalánkság | Näscherei’ (↑); 2 1575 ’haszontalan időtöltés; üres fecsegés | nutzloser Zeitvertreib; unnützes Geschwätz’ (Nyr. 34: 102); 3 1604 ’semmit nem érő apróság, holmi | unnützes Zeug’ (Szenczi Molnár: Dict. Frivolárius a.); 4 1816 ’haszontalan ember | unnützer Mensch’ (Gyarmathi: Voc.)

Onomatopoetikus eredetű ikerszó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt összetételi tagok (encsem és bencsem) onomatopoetikus eredetűek, és az apróság, ill. a jelentéktelenség képzetét jelenítik meg. A szó alaktani felépítésére az →incifinci is hatással lehetett. A szó végi n ~ m-et tartalmazó, ill. anélküli változatok egymáshoz való viszonya tisztázatlan. A 3. jelentés lehetett az eredeti. Az 1. jelentést feltehetőleg az magyarázza, hogy az étkezés végén felszolgált csemegét mindig csak semmiségnek tartották a főételhez képest.

☞ EtSz. encsen a.; TESz.; EWUng.