emel A: 1372 u./ felemeluen [sz.] (JókK. 16); 1416 u./¹ èmėllėtėc fel [l-j] (BécsiK. 28); 1416 u./¹ felèmèlnèc (BécsiK. 220); 1837 ömelj (NSz.) J: 1 1372 u./ ’fölfelé mozgat, tart, visz | heben’ # (↑); 2 [főleg fel~] 1416 u./¹ ’biztatással, buzdítással tölt el | aneifern’ (BécsiK. 28); 3 1526 ’ranggal, méltósággal kitüntet | zu einem Rang erheben’ (ÉrdyK. 561); 4 1559 ’épít; készít 〈felmagasló vmit〉 | bauen; errichten’ # (Székely I.: Krón. 19b); 5 [el~] 1754 ? ’ellop | stehlen’ # (NSz.), 1787 ’ua.’ (NSz.); 6 1779 ? ’fokoz; fejleszt | steigern; zur Entwicklung bringen’ # (NSz.), 1792 ’ua.’ (NSz.) Sz: emelget 1372 u./ emelgetek (JókK. 161) | emelkedik 1372 u./ emelkedykuala (JókK. 63) | emelet 1416 u./³ fel emeleti ’felemelés | Aufhebung’ (AporK. 95); 1792 emeletben ’a földszintnél magasabb szint | Stockwerk’ (NSz.) | emelő 1550 emelew ‹foly mn-i igenév› (OklSz.); 1793 Emelö́ ’emelőszerkezet | Hebezeug’ (NSz.) | emelvény 1838 emelvény (Rajzolatok 1838. nov. 18.: 316)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; talán uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) älm- ’emel, visz, hord’; osztj.  (V.) äl- ’visz, hord’, äləm- ’emel’; – jur. jilā- ’(fel)emel’; szelk. íla- ’ringat, felemel’; kam. ʒ̀ilde- ’magasba emel’; stb. [uráli *älɜ- ’emel, visz, hord’].  ⌂  Az egyeztetés csak akkor lehetséges, ha a magyar szó végi l nem képző, hanem az eredeti tő belseji l folytatása, és *elm- > *eml- hangátvetéssel került a szó végére az ige egy feltehető -m mozzanatos képzős származékában.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 41