ellenben A: 1416 u./² èllenbe (MünchK. 53ra); 1569 Ellenben (ÚSzOkl. 1: 15) J: ‹hsz› 1 1416 u./² ’átellenben | gegenüber’ (↑); 2 1569 ’ellenkezőleg; viszont | im Gegenteil; dagegen’ (↑) | ‹ksz› 1653 ’viszont, de | hingegen; aber’ # (SzT.)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Az →ellen-ből keletkezett a -ben inesszívuszraggal, ill. a lokatívuszi funkciójú -be illatívuszraggal. A határozószói 1. jelentés volt az eredeti, ennek elhomályosulásával jött létre a 2. jelentés. Kötőszóvá más ellentétes kötőszókkal való kapcsolatában vált; vö. ellenben pedig ’de viszont’ (1653: SzT.); de ellenben ’ua.’ (1694: SzT.). Határozószói használata elavult.
☞ EtSz. ellen a.; Klemm: TMondt. 436; TESz.; EWUng.→ ellen