ellen-¹
ellenmondás ∆ A: 1416 u./¹ èllèn mondas (BécsiK. 270) J: 1 1416 u./¹ ’ellentét, szembenállás | Widerspruch’ (↑); 2 1594 ’tiltakozás, ellenállás | Protest’ (SzT.) | ellenvetés A: 1569 ellenveteſre (Dávid: Préd. A1a) J: ’kifogás | Einwand’ # | ellenállás A: 1585 Ellen allas (Cal. 915) J: 1 1585 ’ellenszegülés | Widerstand’ # (↑); 2 1893 ’elektromos ellenállás | elektrischer Widerstand’ (PallasLex. elektromos ellenállás a.) | Ilyenek még: ellentartás ’ellenállás | Widerstehen’ (1519: JordK. 881); ellentétel ’ellentét(el), antitézis | Antithese’ (1655: Szily: NyÚSz.); ellenállhatatlan ’leküzdhetetlen, elfojthatatlan | unwiderstehlich’ (1794: NSz.)
Összetételi előtag, azonos az →ellen szóval. | ⌂ Az összetételek, amelyekben az →ellen határozói szerepben áll, korábbi igei szerkezeteknek a főnévi megfelelői; vö. 1372 u./ ellent neked mondand (JókK. 51); 1416 u./¹ nèkic èllènėc ... alhatōc (BécsiK. 19); stb. ∼ Az →ellen előtaggal alkotott összetételek mellett más, ezekkel egyenértékű szóalakok is keletkeztek : ellentmondás (1618: NySz.); ellentállás (1682: NySz.); stb. ⌂ Az összetételek keletkezésében idegen nyelvi példák is közrejátszhattak; az ellenmondás-hoz vö. lat. contradictio ’ellentmondás’; az ellentétel-hez vö. lat. antithesis ’állítással szembeállított tétel’; stb. – Utótag (a címszó kivételével): mondás (→mond), vetés (→vet), állás (→áll¹), tartás (→tart).