ellen A: 1372 k./ ellen (JókK. 148); 1395 k. elenſeg [sz.] (BesztSzj. 168.); 1416 u./¹ èllèn (BécsiK. 32) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’szemközt | gegenüber’ (↑); 2 1372 u./ ’vkivel 〈ellenségesen〉 szemben | gegen, wider’ # (JókK. 33); 3 1416 u./² ’felé, irányában | (ent)gegen, zu 〈als Richtung〉’ (MünchK. 49rb); 4 1525 k. ’érte | für’ (Gl.); 5 1590 ’vki iránt | gegenüber 〈in abstr. Bed〉’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 8) | ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1372 u./ ’ellene | gegen, wider’ # (JókK. 33); 2 1416 u./² ’szemből | von gegenüber’ (MünchK. 21rb) | ‹mn› 1 1416 u./² ’ellenkező irányból | aus, von entgegengesetzter Richtung’ (MünchK. 21rb); 2 1764 ’eltérő | abweichend’ (NSz.); 3 1813 ’ellenséges | gegnerisch, feindlich’ (NSz.) | ‹fn› 1 1585 ’ellenkezés | Widersetzlichkeit’ (MNy. 75: 505); 2 1742/ ’ellenség | Feind’ (NSz.); 3 1804 ’vminek az ellenkezője | Entgegengesetztes’ (Nszt.) Sz: ellenség 1372 u./ ellenſeg (JókK. 50) | ellenséges 1372 u./ ellenſeges (JókK. 154) | ellenkedik 1405 k. elenkedes [sz.] ’ellentmond, tiltakozik, ellenkezik | widersprechen’ (SchlSzj. 666.) | ellenkedés 1405 k. elenkedes ’viszály, veszekedés, vita, harc, küzdelem | Streit, Kampf’ (SchlSzj. 666.) | ellenez 1519 ellenzeeſth [sz.] (JordK. 824) | ellenző 1519 ellenzo̗ ’szemben levő | gegenüber liegend’ (JordK. 277); 1735 ellenzővel ’ernyő | Schirm’ (OklSz.) | ellenkezik 1559 ellenkeʒtem volna (Székely I.: Krón. Előszó, a2b) | ellenkező 1574 k. ellenkezeot ’vminek a fordítottja | Entgegengesetztes’ (SzT.) | ellenségeskedik 1700 ellenségeskedö [sz.] (NSz.) | ellenzék 1792 Ellenzék ’akadály | Hindernis’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1829/ ’a hatalmon levő politikai erővel szemben álló párt, csoport | Opposition 〈in der Politik〉’ (NSz.) | ellenzéki 1829/ ellenzékiek (NSz.) R: ellent 1372 u./ ellent ’szembe, vissza | gegen, wider’ (JókK. 33) | ellenébe 1416 u./¹ èllènėbè (BécsiK. 59) | ellenében 1517 elleneben (DomK. 147) | ellenbe 1560 k. ellenbe ’ellenére, ellenzésül, szembe | entgegen’ (GyöngySzt. 503.) | ellenére 1673 ellenire ‹névutó› ’vmi dacára | trotz’ (SzT.); 1752 ellenére ‹hsz› ’vmi, vki hátrányára, kárára | gegen’ (NSz.) | ellenkezőleg 1770 ellenkezöleg (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az →elő¹ szó el- ~ ele- tőváltozatából keletkezett -n lokatívuszraggal. A szó belseji l > ll hangzóközi nyúlás eredménye. A névutói 3. jelentés lehetett az eredeti, a további névutói, ill. határozószói jelentések feltehetőleg abból fejlődtek ki. Határozószói jelentéseiben igekötői funkcióval is bővült. A melléknévi jelentések jelzői használatban alakultak ki, vö. →eleven. A főnévi jelentések feltehetőleg az ellenség és az ellenkezik származék alapján jöttek létre.  ⌘  Az ellenzék és az ellenzéki nyelvújítási alkotások.

☞ EtSz.; Klemm: TMondt. 239; Sebestyén: Névut. 39; TESz.; EWUng.→ ellen-¹, ellen-², ellenben, elő¹