éljen A: 1645 éljen (NSz.); 1864 éljėn (CzF.) J: ‹isz› 1 1645 ’〈lelkesedés, ünneplés, öröm kifejezéseként〉 | (es lebe) hoch! 〈als Ausdruck der Begeisterung, der Ovation, der Freude〉’ # (↑); 2 1851 ’úgy van!, helyes!; jól beszél! | richtig, er hat recht!; gut gesprochen!’ (Nszt.) | ‹fn› 1788 ’〈az éljen indulatszó hangoztatása〉 éljenzés | Lebehoch, Hochruf’ # (Nszt.) Sz: éljenez 1833 megéljeneztetvén [sz.] (Szily: NyÚSz.)
Személyragozott ige szófajváltása. | ⌂ Az →él¹ ige E/3. személyű felszólító módú alakjából, az éljen-ből keletkezett; vö. 13. sz. közepe/ illen (ÓMS.). A szófajváltás különböző ünneplő, jót kívánó kifejezésekben mehetett végbe; vö. Éljen Bánfi István! (1552: Nyr. 30: 74). ≋ Ehhez hasonló fejlemények: lat. vivat; fr. vive; ol. evviva; stb.: ’éljen!’; vö. →vivát.
☞ TESz.; EWUng.→ él¹