elfogulatlan A: 1829 elfogulatlan (Nszt.) J: 1 1829 ’tárgyilagos | unbeteiligt’ # (↑); 2 1838 ’megilletődés nélküli | unbefangen’ # (Nszt.)
elfogult A: 1830 elfogultság [sz.] (Nszt. elfogultság a.) J: 1 1830 ’részrehajló | eingenommen’ # (↑); 2 1834 ’megilletődött | befangen’ (Nszt.)
Német mintájú képzett tükörszók. | ≡ Vö. ném. unbefangen ’elfogulatlan’, ill. ném. befangen ’elfogult’ (vö. ném. fangen ’(meg)fog’). A magyar szavak a -tlan melléknévképzővel, ill. a befejezett melléknévi igenév -t képzőjével jöttek létre az önálló szóként nem adatolt elfogul-ból. Ez utóbbi feltehetőleg képzőcserével keletkezett az →elfogódik-ból. ∼ Az elfogult-ból későbbi elvonással keletkezett az elfogul ’megilletődik’ (1834: Kunoss: Szóf.), amely azonban nem terjedt el. ⌘ Nyelvújítási alkotások.
☞ TESz. elfogódik a.; EWUng.→ elfogódik