eleinte A: 1527 eleynden (ÉrdyK. 344); 1621 Elejenten (Szenczi Molnár: Dict.); 1626 eleint (NySz.); 1692 eleintén (NySz.); 1702 eleinte-valo (NySz.); 1750 elejéntén (Wagner: Phras. Principio a.); 1786 Elejtén (NSz.) J: 1 1527 ’kezdetben; kezdetén | anfangs, im Anfang’ # (↑); 2 1881 ’néhány héttel, hónappal ezelőtt | vor kurzem’ (Nyr. 10: 329)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Az →elő¹ névszó ele- tőváltozatából keletkezett, E/3. személyű, i birtokos személyjellel és -n, -t lokatívusz-, ill. -e latívuszraggal. A szó végi -e-hez vö. még elevente ’egész életében’ (1416 u./²: MünchK. 34va) (< →eleven); régente (→régen) stb. Az eleinten változat az -n lokatívuszrag megkettőzésével jött létre. ∼ Ugyanebből az alapszóból E/3. személyű, birtokos személyjellel és -n lokatívuszraggal keletkezett a (R.) elein ’kezdetben’ (1527: ÉrdyK. 362).
☞ EtSz. *el- a.; TESz.; EWUng.→ elő¹