elégia A: 1604 Elegiakat (Szenczi Molnár: Dict. Propértius a.); 1788 elegyia (Farkas: GLEl.); 1789/ Elégiája (NSz.) J: ’disztichonokban írt, borongós hangulatú költemény; siratóének, gyászdal | Elegie’

elégikus A: 1864 elegikus (Hölgyfutár 1864. jan. 26.: 84); 1877 elégikus (NSz.) J: ‹mn› 1864 ’az elégiára jellemző | elegisch’ (↑) | ‹fn› 1869 ’elégiaköltő | Elegiendichter’ (Nszt.)

A szócsalád legkorábbi tagja, az elégia latin jövevényszó. |  ≡  Lat. elegia ’elégikus költemény; gyászdal’ [< gör. ἐλεγεία ’disztichonban írt költemény’].  ≋  Megfelelői: ném. Elegie; fr. élégie; stb.: ’elégia’.

Az elégikus belső fejlemény. |  ⌂  A m. elégia, ill. a ném. elegisch ’elégikus’, Elegiker ’elégiaköltő’ alapján keletkezhetett latinosított végződéssel a →gótikus, →tragikus stb. mintájára.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (R.) elegiacus ’elégikus ‹mn›’  (1789: NSz.); (R.) elégiás ’ua.’  (1793: NSz.); (R.) elegista ’elégikus ‹fn›’. – Az elégia magyarítási kísérlete a (R.) alagya   (1585: Cal. 354).

☞ TESz. alagya a. is; EWUng.