elegáns A: 1745 elegansabb (SzT.); 1792 elegant [es. nem m.] (MNy. 30: 32); 1802 elegant (Nszt.); 1804 elegánsok' (Nszt.); 1810 Elegánt (Nszt.); 1877 elegányos [sz.] (NSz.); nyj. ëlëgáncs (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1745 ’finom, kitűnő, ízletes | fein, delikat’ (↑); 2 1792 ’választékosan ízléses | gewählt’ # (↑); 3 1807/ ’választékosan öltözött 〈személy〉 | modisch gekleidet’ (NSz.) | ‹fn› 1804 ’előkelő, választékosan öltözött személy | vornehme, modisch gekleidete Person’ (↑)
elegancia A: 1804/ elegantiát (NSz.); 1805 Eleganczal (NSz.); 1810/ Elegantziát (NSz.); 1853 elegántzia (NSz.); 1865 elegancia (Nszt.) J: ’választékosság | Eleganz’
Latin jövevényszók, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. elegans ’válogató; finom, előkelő’, (h.) ’csinos, szép’; – vö. még ném. elegant ’ízléses; divatos’ | lat. elegantia ’választékosság, finomság, elegancia’, (h.) ’vminek az ékessége, dísze’; – vö. még ném. Eleganz ’divatos, választékos ízlés’. A latin szavak a lat. eligere ’kiválaszt, megválaszt’ szóra mennek vissza. A németbe a fr. élégant ’elegáns’, élégance ’elegancia’ közvetítésével került át. ≋ Megfelelői: ang. elegant, elegance; ol. elegante, eleganza; stb.: ’elegáns’, ’elegancia’. ⌂ A szó végi s-hez vö. →ágens, →evidens stb.