elég A: 13. sz. második fele/ ? [elegſege] [sz.] (GyS.); 1372 u./ eleg (JókK. 97); 1416 u./¹ ėlėǵuolna (BécsiK. 12); 1416 u./² èleg (MünchK. 31ra); 1492 ellegh (MNy. 37: 203); 1507 meg Elÿgÿtetem [sz.] (NyIrK. 6: 187); 1559 meghöleghwͤytem [sz.] (LevT. 1: 332) J: ‹mn› 1 13. sz. második fele/ ? ’elegendő | genug’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 87); 2 1508 k. ’alkalmas, képes vmire | geeignet, fähig zu etw’ (SimK. 9) | ‹fn› [főleg birtokos személyjellel] 1372 u./ ’elegendő mennyiség v. mérték | Genüge’ # (↑) | ‹hsz› 1416 u./¹ ’kellően; meglehetősen | genügend; ziemlich’ # (BécsiK. 317) Sz: elégség 13. sz. második fele/ ? ’teltség, jóllakottság | Sättigung’ (↑); 1525 ’ua.’ (VitkK. 52) | elégséges 1372 u./ elegſegeſt ‹mn› (JókK. 12); 1872 ’(iskolai) érdemjegy, amely a közepesnél gyengébb, de még elfogadható eredményre adott osztályzat | Note »genügend«’ (Nszt.) | elégtelen 1372 u./ elegtelenſeget [sz.] ‹mn› (JókK. 5); 1878 ’(iskolai) érdemjegy, amelyet az elégségesnél gyengébb, rossz teljesítményre adnak | Note »ungenügend«’ (Nszt.) | elégtelenség 1372 u./ elegtelenſeget (JókK. 5) | elégedik, elégszik 1372 u./ elegednek meg (JókK. 89); 1527 eleegoͤznek (ÉrdyK. 508) | elégít 1372 u./ elegettetem [sz.] (JókK. 154) | elégedetlen 1416 u./³ elegedetlen (AporK. 103) | elégedet 1416 u./³ elegedetet ’megelégedés, megelégedettség | Zufriedenheit’ (AporK. 115) | elégül 1517 meg elegevlhetetlen [sz.] (DomK. 193) | elegendő 1588 elęgendoͤ (NySz.) – de 1525/ elegedendő (TörtTár 1908: 84) | elégületlen 1832 elégületlen (Társalkodó 1832. dec. 22.: [1]) | elégedetlenkedik 1835 elégedetlenkedésem [sz.] (NSz.) R: eléggé 1416 u./¹ elegge (BécsiK. 141)

Belső keletkezésű, valószínűleg megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az alapszó az el- lehet, amely az →elő¹ tőváltozata. Végződése az -ég ~ -ig terminatívuszrag; vö. →alig. Néhány változatban az ë ~ e nyíltabbá válás már igen korán végbement. A magyarázat nehézsége, hogy a szó nem mutatható ki igei állítmány határozójaként. Lehetséges, hogy eredetileg melléknév fokhatározója volt. Melléknévvé jelzői használatban vált. Az elegendő származékszó egyszerejtéssel jött létre a korábbi elegedendő  (↑) változatból, amely tulajdonképpen a (meg)elégedik származékszó beálló melléknévi igeneve.

☞ EtSz.; MNy. 52: 435; TESz.; NyK. 78: 287; EWUng.→ elő¹