ék¹ A: 1213/ ? Ecuſt [sz.] [szn.] (VárReg. 264.); 1508 ekeken (DöbrK. 479); 1585 k. Eekzegh (Gl.); 1736 ik szegnek (HOklSzj.); 1803 íket (NSz.) J: 1 1213/ ? ’hegyes szöget alkotó sík lapoktól határolt merev test 〈mint eszköz stb.〉 | Keil’ # (↑), 1508 ’ua.’ (↑); 2 1775 ’hegyesszögű alak(zat) | keilförmige Figur, Formation’ (Nszt.); 3 1778 ’ékezet | diakritisches Zeichen’ (Szily: NyÚSz. Ékezni a.); 4 1994 ’támadó játékos (posztja) 〈különösen labdarúgásban〉 | Spitze 〈hauptsächlich im Fußball〉’ (Nszt.) Sz: ékes 1213/ ? [szn.] (↑); 1767 Ékes (Pápai Páriz–Bod: Dict. Cŭneātus a.) | ékez 1585 Meg ékezni [sz.] ’ékszegekkel megszegez | verkeilen’ (Cal. 277); 1778 ’ékezettel lát el | mit einem Akzent versehen’ (Szily: NyÚSz. Ékezni a.) | ékezet 1791 ékezetet ’a betű részét képező, felső helyzetű mellékjel, különösen a vonás | diakritisches Zeichen’ (Nszt.) | ékel 1806 Ékelik (Nszt.) | ékelődik 1861 ékelődik (OrvH. 1861. febr. 10.: 111)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) tüŋkǝ·l ’dugó, dugasz’; osztj.  (VK.) jö̌ŋk, (Mj.) ʌö̌ŋk ’faszög; ék’ [ugor *ϑᴕ̈̈ŋɜ ’dugasz, dugó; ék’].  ⌂  Az egyeztetés csak akkor helytálló, ha az ugor alapnyelvben létezett a szó belseji *ŋ hang, amely – *γ fejlődési fokon keresztül – magánhangzóvá vált; vö. →ág. Ebben az esetben a szó végi k névszóképző lenne. Az ékez ’ékezettel lát el’ jelentése, valamint ennek alapján az ék¹ 3. jelentése metafora.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) ic ’ék’.

☞ FUF. 2: 255, 26: 82; EtSz.; TESz.; UEW. 846; EWUng.→ ékesUN UEW. № 1753