egyenlő A: 1319 ? Egenleu [szn.] (NytudÉrt. 68: 84); 1337 ? Igenleu [szn.] (OklSz.); 1395 k. ? igerile [ɔ: igenle] (BesztSzj. 62.); 1405 k. egenlw (SchlSzj. 27.); 1416 u./¹ ėgènlo̗ (BécsiK. 5); 1495 e. iǵenlo̗ (GuaryK. 25); 1508 eǵello̗ (DöbrK. 312); 1748 egygyenloͤség [sz.] (NySz.) J: ‹mn› 1 1395 k. ? ’egyforma; azonos | gleichartig; identisch’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’hasonló; megfelelő | ähnlich; entsprechend’ (↑); 3 1416 u./¹ ’egyetértő; megférő, összeférő | einmütig; verträglich’ (BécsiK. 77); 4 1416 u./¹ ’egyidős, egykorú; egyidejű | gleichaltrig; gleichzeitig’ (BécsiK. 118); 5 1416 u./² ’vmely párnak egyik tagját alkotó, páros | das eine Glied eines Paars bildend’ (MünchK. 56rb); 6 1560 k. ’harmonikus | harmonisch’ (GyöngySzt. 2216.); 7 1585 ’egyenletes; egyenes | gleichmäßig; gerade’ (Cal. 35) | ‹fn› 1949 ’döntetlen állás 〈a sportban〉 | Unentschieden 〈im Sport〉’ (Nszt.) Sz: egyenlőség 1405 k. egenlw ſeg (SchlSzj. 28.) | egyenlőtlen 1645 egyenloͤtlen (Szily: NyÚSz.) | egyenlősít 1645 egyenloͤsíthetoͤség [sz.] (Szily: NyÚSz.) | egyenlősdi 1945 egyenlősdi (Nszt.)

egyenlet ‹ige› † A: 1521 egÿenletnek vala (ApMélt. 42); 1527 ygenlettetee [sz.] (ÉrdyK. 55); 1589 ? egyenloͤttoͤc (NySz. Egyenlít a.) J: ’összehasonlít; egynek tekint, egy szintre helyez | vergleichen; gleichsetzen’

egyenletlen † A: 1527 ygyenletlenne (ÉrdyK. 328); 1533 egwlwͤtlenſeeg [sz.] (Komjáti: SzPál. I5a); 1540 egÿenlethlenſeg [sz.] (RMNy. 2/2: 33) J: 1 1527 ’egyenlőtlen, különböző | ungleich’ (↑); 2 1533 ? ’viszálykodó | uneinig; zwieträchtig(’ (↑), 1540 ’ua.’ (↑)

egyenlít A: 1685 ? Egyenloͤitoͤ [sz.] (NySz.); 1757 Egyenlítő [sz.] (Szily: NyÚSz.); nyj. ëggyenlít (Bálint: SzegSz.) J: 1 1685 ? ’egyenlővé tesz; arányosít | ausgleichen; proportionieren’ # (↑), 1757 ’ua.’ (↑); 2 [főleg ki~] 1835 ’rendbe hoz, elsimít | schlichten’ (Szily: NyÚSz.); 3 1929 ’kiegyenlít 〈a sportban〉 | ausgleichen 〈im Sport〉’ (Nszt.) Sz: egyenlítő 1685 ? (↑); 1757 (↑)

egyenlet ‹nsz› A: 1784 Egyenlet (Nszt.); nyj. ëggyenletös [sz.] (Bálint: SzegSz.) J: 1 1784 ’mennyiségeknek v. mértani pontok helyzetének egyenlőség formájában kifejezett összefüggése | Gleichung’ (↑); 2 1834 ’egyenleg | Bilanz’ (Szily: NyÚSz. egyenleg a.) Sz: egyenletes 1795 k. Egyenletes ’derékszögű | rechtwinklig’ (Nszt.); 1831 ’egyenlően, arányosan elosztott | ausgeglichen’ (Nszt.); 1839/ ’szélsőségektől, zökkenőktől, ingadozásoktól mentes | gleichmäßig’ (NSz.); 1886 ’sima | eben’ (Nszt.)

egyenleg A: 1832 egyenlege (bilanx) (TudGyűjt. 16/2: 50); 1843 Egyenleg (Szily: NyÚSz.) J: ’a tartozási és a követelési, ill. a kiadási és a bevételi összeg különbsége 〈a könyvvitelben〉 | Bilanz’

Származékszók. |  ⌂  A szócsalád tagjai az -l igeképzővel bővült →egyen-re mennek vissza. Az így keletkezett ige azonban csak kései elvonásként adatolható; vö. egyenel (~ egyenl) ’egyenlővé tesz’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 22), egyenlik ’ritkul’  (1805: NSz.). – A szavak végződése: -ő folyamatos melléknévi igenévképző (egyenlő), -et, ill. -ít műveltető képző (egyenlet ige, egyenlít), -etlen melléknévképző (egyenletlen), -et, ill. -g névszóképző (egyenlet főnév, egyenleg).  ⌘  Az egyenlet és egyenleg főnév, valamint az egyenlítő és egyenletes melléknév nyelvújítási szavak.

☞ MNy. 50: 348, 54: 61; ALH. 8: 159; TESz.; EWUng.→ egyen, egyen-