egyenes A: 1372 u./ igyeneſt (JókK. 122); 1416 u./¹ egèneſſeiglèn (BécsiK. 109); 1495 e. igeno̗s (GuaryK. 28); 1527 Egyenyeſen (Heyden: Puerilium 41); 1533 Igenuͤs (Murm. 1016.); 1628 igines (SzT.); 1746 égyenesen (SzT.); 1805 ëgyënes (Nszt.); nyj. ëgënyës, igönyös (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’irányát nem változtató, nem görbe | gerade’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’hasonló, egyező; hozzáillő, alkalmazkodó | ähnlich, gleich; passend, anschmiegsam’ (BécsiK. 299); 3 1416 u./² ’sík, sima; lapos | glatt; flach’ # (MünchK. 56rb); 4 1456 k. ’egyetértő, békességes; összhangban levő | einträchtig, friedlich; harmonisch’ (SermDom. 2: 229); 5 1470 ’egyidős, egykorú | gleichaltrig’ (SermDom. 2: 720); 6 1493 k. ’igazságos; becsületes, őszinte | gerecht; ehrlich, aufrichtig’ # (FestK. 10); 7 1527 ’függőleges, nem ferde | senkrecht’ # (Heyden: Puerilium 41); 8 1577 ’vastag, kövér, telt, testes | dick’ (KolGl.); 9 1577 k. ’rendjén levő, helyes; rendes, pontos | richtig; ordentlich, genau’ (OrvK. 462); 10 1583/ ’közvetlen | unmittelbar’ (SzT.); 11 1585 ’nem fordított | nicht umgekehrt’ (Cal. 563) | ‹fn› 1 1416 u./¹ ’szint, sík; síkság | Niveau, Fläche; Ebene’ (BécsiK. 109); 2 1807 ’vonal, amelynek két pontja a legrövidebb úton van összekötve 〈geometria〉 | Gerade 〈Geom〉’ (Nszt.); 3 1884 ’(cél)egyenes | Gerade einer Bahn 〈im Sport〉’ (Bánhidi: Sportny. 226); 4 1931 ’vízszintes irányú ütés a bokszban | Gerade 〈im Boxen〉’ (Nszt.) Sz: egyenesít 1416 u./¹ egèneſeit (BécsiK. 299) | egyenesül 1416 u./³ egeneso̗ltetik [sz.] ’alkalmazkodóvá válik | anschmiegsam werden’ (AporK. 86) | egyenesség 1493 k. egyenesseͤgben ’igazság, jogosság | Gerechtigkeit’ (FestK. 31) | egyenesedik 1519 k. igíeno̗so̗denek ’egyetértésre jut | sich mit jmdm über etw einig werden’ (DebrK. 115)

egyenít † A: 1508 eǵeneited (DöbrK. 292); 1604 igyenitoͤ [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Hoſtórium a.) J: 1 1508 ’egyenlővé tesz, egy szintre helyez; kiegyenlít | gleichsetzen; ausgleichen’ (↑); 2 1682 ’elegyenget, elsimít | abglätten’ (NySz.)

egyenget A: 1519 k. igengetessec [sz.] (DebrK. 246); 1531 egenges [egyenget □] (TelK. 48); 1836 Ögyengetni [sz.] (Nyr. 102: 176); nyj. el-ëgyenget (MTsz.) J: 1 1519 k. ’irányít, eligazít; előmozdít | leiten, zurechtweisen; fördern’ (↑); 2 1526 ’egyenletessé tesz; egyenesít | ebnen; gerademachen’ # (SzékK. 37); 3 1560 k. ’megigazít, elrendez; helyesbít, javít | richten, ordnen; berichtigen, verbessern’ (GyöngySzt. 4362.); 4 [meg~, el~] 1668 ’megver | verprügeln’ (NySz.)

egyenetlen A: 1536 egÿenetlenſegek [sz.] (Pesti: Fab. 24b); 1556 igyenetlenkedjék [sz.] (TörtTár 1911: 89); 1577 k. igÿeneͦtlennel (OrvK. 168); nyj. ëgyenetlenködik [sz.] (Bálint: SzegSz.) J: 1 1536 ’egyenlőtlen, különböző; nem összeillő | ungleich; nicht zusammenpassend’ (↑); 2 1540 ’viszálykodó | zwieträchtig’ (RMNy. 2/2: 33); 3 1577 k. ’nem egyenletes, szabálytalanul változó; nem sík | ungleichmäßig; uneben’ # (↑); 4 1585 ’hamis; rossz | falsch; schlecht’ (Cal. 538); 5 1604 ’ferde; görbe | schief; krumm’ (Szenczi Molnár: Dict. Právus a.)

Származékszók. |  ⌂  Az →egyen ’együtt; hasonlóan’ szóból keletkeztek az -s és -etlen melléknév-, ill. az -ít és -get igeképzőkkel.

☞ MNy. 50: 348, 54: 61; ALH. 8: 159; TESz. egyenlő a.; EWUng.→ egyen