ében A: 1551 Ebẽus fa (TESz.); 1628 Hebenum faba (SzT.); 1634 hebanum láda (MNy. 61: 485); 1673 hébenum faból (SzT.); 1683 habanumfa (MNy. 61: 485); 1695/ Hébénomfa (NySz. 1: 375); 1725–1764/ ébán vonójával (NSz.); 1794 Ebene-fából (NSz.); 1795/ ében (I.OK. 30: 257) J: ’Ázsia egyes területein honos, 15–25 méter magasra növő, rendszerint ehető bogyót termő örökzöld fa, ill. ennek értékes faanyaga | Ebenbaum, -holz’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Ebenbaum, Ebenholz; fr. ébène; ol. ebano; szbhv. eban, eben; cseh eben; stb.: ’ébenfa’. Vö. még lat., (h.) ebenus, habenus ’ua.’ [< gör. ἔβενος ’ua.’]. Forrása az óegyiptomi hbnj ’ua.’.  ⇒⌂  A magyarba a latinból, ill. német és olasz közvetítéssel került át.  ⌂  A magyarban jobbára az ébenfa  (↑) összetételben használatos.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: ebonit ’keménygumi’  (1880: MagyLex. 6: 399); a nemzetközi megfelelőkhöz vö. ném. Ebonit; ang. ebonite; fr. ébonite; stb.: ’ua.’. Az angolból terjedt el, itt tudatos szóalkotás az ang. ebony ’ébenfa’ alapján a kémiai szaknyelvben szokásos -it(e) képzővel.

☞ EtSz.; TESz. ebonit a. is; EWUng.