duruzsol A: 1814 duruʼsolva [sz.] (MNy. 70: 97); 1853 durúzsolva [sz.] (NSz.) J: 1 1814 ’morog | murren’ (↑); 2 1853 ’egyhangú, mély színezetű hangot ad; zsongító hangon hosszan beszél | surren; murmeln’ # (↑); 3 1862 ’dorombol 〈macska〉 | spinnen 〈Katze〉’ (Nszt.); 4 1877 ’zümmög | summen’ (Nszt.); 5 1885 ’halkan dúdolgat | leise vor sich hinsingen’ (Nyr. 14: 235)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →durmol-nak és a →durrog szócsaládjának tövével azonos. A végződés gyakorító képző. ∼ Idetartozik a (N.) dürüzsöl ’surrog, zümmög; zsongítóan beszél, mormol’ (ÚMTsz.), amely a duruzsol palatális párja.