duránci A: 1560/ duranciát (MNy. 64: 351); 1564 duránczai baraczk [✐] (NádLev. 216); 1585 daranczay Barazkot (SzT.); 1590 Durancza szilva (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 45); 1763 Durancz (NSz.); 1796 durántzky (Nszt.); 1803 duránci (NSz.); 1806 Durazzoi (NSz.); nyj. doránci, turánci (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1560/ ’nem magvaváló őszibarack, szilva | nichtsteinlösender Pfirsich, Pflaume’ (↑) | ‹mn› 1564 ’nem magvaváló 〈őszibarack, szilva〉 | nichtsteinlösend 〈Pfirsich, Pflaume〉’ (↑)

Vándorszó. |  ≡  Fr. pêche duracine ’nem magvaváló őszibarack’; ol. pesca duracina ’ua.’; cseh durance, durancie ’nem magvaváló szilva’; szlk. duranzia ’ua.’ stb. Vö. még lat.  (h.) durancia pruna ’ua.’. Forrása a lat. duracinus ’kemény húsú v. kemény bőrű ‹gyümölcs›’ [< lat. durus ’kemény’ + acinus ’bogyó’]. Az albániai Durrës város olasz Durazzo nevével való összekapcsolás népetimológián alapul.  ⇒⌂  A magyarba különböző nyelvekből került át. A változatok sokfélesége részben népetimológiával magyarázható, részben abból fakad, hogy a szó végi -i-t képzőnek tekintve elhagyták.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ nekidurál