dug A: 1372 u./ bel dugak (JókK. 68); 1519 dagaʒwllyad be [sz.] (JordK. 232); 1664 ki-gyukják (NySz.) J: 1 1372 u./ ’vmibe, vminek a belsejébe tesz | stecken’ # (↑); 2 [ma főleg el~] 1585 ’rejt | verstecken’ # (Cal. 721); 3 1782 ’titokban ad | jmdm etw zustecken’ (Nszt.); 4 1791 ’〈állatot〉 töm | stopfen 〈Geflügel〉’ (Nszt.); 5 1974 ’közösül (vkivel) | koitieren’ (Jelenkor 1974. szept. 1.: 779) Sz: dugasz 1519 [sz.] (↑) | dugaszol 1519 (↑) | dugdos 1585 dugdasom (Cal. 718) | dugó 1585 Be dugo ‹foly mn-i igenév› (Cal. 719); 1592 ’palack szájának elzárására szolgáló tárgy | Pfropf’ (Cisio G2b) | dugul 1655 bedugulások [sz.] (NySz.) | dugattyú 1843 dugatyú (NSz.) | dugvány 1843 Dugvány (Szily: NyÚSz.) | dugványoz 1877 Dugványozás [sz.] (NSz.) R: dugig 1874 Dugig (Nyr. 3: 233)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.), (P.) tokr- ’töm, megtöm’; md.  (E.), (M.) tongo- ’beledug’; finn tunke- ’belenyom; nyomul, hatol’ [fgr. *tuηke- ’belenyom, behatol, betöm, beledug’].  ≋  Hasonló hangalakú és jelentésű szavakhoz vö. török tı̈γ- ’tompít, lecsiszol; betöm, tömköd’; mong. čigǰi- ’betöm, tömköd, bedugaszol’; stb.  ⌂  A szó eleji *t > d zöngésülés az ősmagyarban történhetett a szó belseji zöngés zárhang hatására; vö. →dagad, →dob¹ stb. A fgr. *ηk > m. g hangváltozáshoz vö. →bog, →mag stb. A szó eleji gy palatalizálódással keletkezett a d-ből.  ⚠  Ótörök származtatása aligha valószínű.

☞ EtSz.; FUF. 26: 200; NyK. 64: 66; MSzFE.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.; Honti: NyÓtör. 13 UN UEW. № 1079