dúdol A: 1565 Dúdoló [✐] [sz.] (NySz.); 1585 dudolok (Cal. 520); 1669 dudul (MNy. 69: 420); 1770/ dudalója [sz.] (NSz.); 1736 dúdolta (SzT.) J: 1 1565 ’csendesen dalol | leise vor sich hinsingen’ # (↑); 2 1583 u. ’szellent | furzen’ (Nyr. 12: 80); 3 1805 ’vonít | jaulen’ (NSz.); 4 1829 ’egyhangúan zúg, búg | brausen, sausen’ (Nszt.)

dúd × A: 1585–1621 Dudja, Tudgia (Nyr. 17: 568) J: ’dallam | Melodie’

dúdog × A: 1707/ dudogásárúl [sz.] (NSz.); 1787 dúdogsz (NSz.) J: ’duruzsol; dörmög | summen; murren’

dudorászik A: 1791 dudorászott (NSz.); 1840 dúdorászva [sz.] (NSz.); 1906 dúdorászik [▽] (NyF. 32: 4) J: ’halkan, hosszan dúdol | summen, trillern’ #

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A szócsalád alapja a dúdol lehet. Ebben az esetben a végződés gyakorító képző, és a dúd a dúdol-ból lett elvonva. Azonban az sem zárható ki, hogy a dúdol a dúd igei származéka. – A dúdog és dudorászik gyakorító képzővel keletkezhetett a dúdol alapján.  ∼  Idetartoznak: dűdöl ’dúdol’  (1577: KolGl.), amely a dúdol palatális párja; tutul ’vonít, üvölt ‹főleg kutya›; dudál, tülköl; ‹szél› süvölt’  (1832: Kreszn.), amely a hangutánzás síkján függ össze a dúdol-lal.

☞ EtSz.; TESz. tutul a. is; EWUng.→ duda