duda A: 1086 ? Duda [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1494 dwdas [sz.] [szn.] (MNy. 10: 40); 1590 k. duda (NySz.); 1713 dúdás [sz.] (NySz.) J: 1 1086 ? ’bőrtömlőre szerelt sípokból álló egyszerű fúvóshangszer | Dudelsack’ # (↑), 1683 ’ua.’ (SzT.); 2 1590 k. ’〈becsmérlő kifejezésben〉 | 〈als Schimpfwort〉’ (↑); 3 1799 ’síp; furulya | Pfeife; Hirtenflöte’ (NyIrK. 4: 300); 4 1895 ’tülök; trombita | Horn; Trompete’ (Nyr. 24: 477); 5 1934 ’éles hangot adó jelzőszerkezet | Hupe’ # (NSz.); 6 1967/ ’(nagy) női mell 〈durva v. tréfás használatban〉 | (große) weibliche Brust 〈vulgär oder scherzhaft〉’ (Gémes: KecskDiáksz. 21) Sz: dudás 1494 [szn.] (↑); 1683 ’az, aki a dudán játszik | Dudelsackpfeifer’ (SzT.) | dudál 1713 dúdálás [sz.] (NySz.)

Vitatott eredetű. | 1 Szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv. duda ’síp; furulya’, (N.) dȕde [többes szám] ’duda’; szlk.  (N.) dudy [többes szám] ’ua.’; or.  (N.), (R.) дyдá ’síp; furulya; duda’; stb. [onomatopoetikus eredetű]. Ezt a származtatást a szó hangutánzó jellegén kívül az is gyengíti, hogy a szláv nyelvekben általánosságban később jelenik meg, mint a magyarban. 2 Belső keletkezésű, származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő a →dúdol szócsaládjának tövével azonos. A végződés feltehetőleg a folyamatos melléknévi igenév képzője. Ha ez a magyarázat helytálló, akkor a szláv nyelvek szava valószínűleg részben a magyarból származik.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A 2. jelentés tréfás metafora. A 3. jelentés esetleg a rom.  (N.) dúdă ’síp’ hatását mutatja. A 6. jelentés szemléleti alapja az egykori autódudák végén levő, labda alakú gumi nyomópárna lehet.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 163; TESz.; Hadrovics: UElSk. 198; EWUng.→ dúdol