drága A: 1208/ Daragam [szn.] [lat. -am végződéssel] (VárReg. 331.); 1213/ Deraga [szn.] (VárReg. 154.); 1228 Draga [szn.] (OklSz.); 1372 u./ dragalatos (JókK. 93); 1552 drága (Heltai: Dial. E4b); nyj. dërága (MTsz.) J: ‹mn› 1 1208/ ? ’nagyon kedves, szeretett | sehr lieb, geliebt’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 58); 2 1372 u./ ’értékes; költséges | wertvoll, teuer; kostspielig’ # (↑) | ‹fn› 1 1570 ’ínség, drágaság (ideje) | (Zeit der) Teuerung’ (SzT.); 2 1778 ’kényeskedő nő | affektierende Frau, Zierpuppe’ (Nszt.); 3 1837 ’nagyon kedves, szeretett személy | sehr liebe, geliebte Person’ # (NSz.) Sz: drágáll 1560 k. dragalas [sz.] ’becsül, értékel | schätzen’ (GyöngySzt. 4367.); 1570 Dragallotta ’drágának vél | zu teuer finden’ (SzT.) | drágul 1569 meg dragulth (MNy. 56: 262) | drágít 1611 Buzadragitóc [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Dardanárii a.)

 Déli szláv vagy nyugati szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. drag, -a, -o; szln. drag, -a, -o; cseh drahý, -á, -é; szlk. drahý, -á, -é; – óe. szl. dragъ, -a, -o; stb.: ’értékes, becses; kedves, szeretett’ [szláv eredetű; vö. még lett dā̀rgs ’drága, értékes; kedves, szeretett’].  ≋  Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megtalálhatók, de az ezekből való átvétel szláv hangtörténeti okok miatt kizárt.  ⇒⌂  A magyarba a szláv melléknév nőnemű (vagy esetleg semleges nemű) alakja került át. Az utóbbi esetében a szóvég alakulásához vö. →csuda, →széna. A főnévi 2. jelentés a fr. précieux, -euse’nagy értékű; kényeskedő, modoros’ hatására jött létre.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 160; TESz.; EWUng.→ drágakő, drágalátos