dolog [4] A: 1372 u./ dolgodra, dologra (JókK. 16, 56); 1528 dogom (SzékK. 309); 1569 dolhomat (ComBal. A1b) J: 1 1372 u./ ’munka, teendő; kötelesség, feladat | Arbeit; Aufgabe’ # (JókK. 16); 2 1372 u./ ’tett, cselekedet | Tat’ # (JókK. 14); 3 1416 u./¹ ’ügy; eset | Sache, Angelegenheit; Begebenheit’ # (BécsiK. 18); 4 1519 ’életkörülmények; sors | Lebensverhältnisse; Schicksal’ (JordK. 387); 5 1533 ’gondolati, képzeleti tárgy | abstrakter Gegenstand’ # (Murm. 2.); 6 1577 k. ’székelés; vizelés | Stuhlgang; Harnen’ (OrvK. 38); 7 1585 ’kézzelfogható tárgy, holmi, eszköz | konkretes Ding; Zeug’ # (Cal. 642 [ɔ: 643]); 8 1748 ’vmi nagy dolog | etw Großes’ (NySz.) Sz: dolgos 1470 dolgus ‹fn› ’intéző, ispán | Verwalter’ (SermDom. 2: 534); 1519 e. dolgoſ ‹mn› ’elfoglalt | vielbeschäftigt’ (DebrK. 38); 1576 ’szorgalmas | arbeitsam’ (MSzA. 5: 25) | dolgozik 1560 k. Dolgozok (GyöngySzt. 2715.) | dolgozó 1560 k. dolgozo ‹foly mn-i igenév› (GyöngySzt. 2817.); 1785 dolgozó ‹fn› ’munkás | Arbeiter’ (Nszt.); 1815 ’dolgozószoba, műterem | Arbeitszimmer, Atelier, Studio’ (NSz.) | dologtalan 1723 dologtalan (Nyr. 38: 258) | dologi 1794 Dologi (Nszt.) | dolgozat 1829 Dolgozatok (MNy. 69: 498)

Szláv, esetleg a szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. dug ’adósság; kötelesség’, (Ča) ’ua.; ügy, per’; – óe. szl. dlъgъ ’tartozás, adósság’; szlk. dlh ’ua.; kötelezettség’; or. дoлг ’ua.’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gót dulgs ’adósság’; ír dligid ’kötelesség’].  ⌂  A szerbhorvátból való származtatás mellett szól az a körülmény, hogy a szó eredetileg a jogi terminológiához tartozott; vö. →per¹. Valószínűleg az 1. és a 3. jelentés volt az eredeti.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 157; TESz.; EWUng.→ röp-