dilinós × A: 1894 dilinós (Nyr. 23: 578); nyj. dilinyós (ÚMTsz.); dilingós (Bálint: SzegSz.) J: 1 1894 ’féleszű; bolondos | halbwitzig; närrisch’ (↑); 2 1917 ’irigy | neidisch’ (MNy. 13: 60)

dili A: 1908 dilije (Zolnay–Gedényi) J: ‹fn› 1 1908 ’hóbort | Rappel’ (↑); 2 1930 ’megbolondulás | Verrücktwerden’ (NSz.); 3 1957 ’lármás jelenet, balhé | Spektakel’ (Nszt.) | ‹mn› 1909 ’féleszű; bolond | halbwitzig; verrückt’ (Nyr. 38: 334) Sz: dilizik 1924 dilizni [sz.] ’bolondnak tetteti magát’ (Szirmay: TolvSz.)

dilis A: 1908 dilis (Zolnay–Gedényi) J: ’féleszű; bolondos | halbwitzig; närrisch’

A szócsalád alapja, a dilinós cigány jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. cig.  (E.) dilyino, (szb.), (hv.) dilino, denilo, (cseh) dilino, denilo: ’buta, őrült; bolond ember’ [indoeurópai eredetű; vö. óind diná ’gyenge, erőtlen; szegény’].  ⌂  A végződés -s melléknévképző; vö. →ármányos, →csámpás stb. A 2. jelentés az argóban keletkezett.

A dili elvonás eredménye. |  ⌂  A dilinós-ból keletkezett.

A dilis származékszó. |  ⌂  A dili-ből keletkezett -s melléknévképzővel.

A szócsaládhoz még |  ≂  Valószínűleg idetartoznak: (N.) dellán ’bolond’, dilló ’rossz hírű nőszemély’  (MTsz.), dulló ’akadékos, durcás gyerek; hülye, félkegyelmű ember’  (NyF. 33: 26).

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.