devla × A: 1812 devla (Nszt.); 1871 dévla (NSz.); nyj. dëbla (ÚMTsz.) J: 1 1812 ’Isten | Gott’ (↑); 2 1865 ’ártó szellem, ördög | böser Geist, Teufel’ (NSz.)
Cigány jövevényszó. | ≡ Cig. devē̆l, dē̆l ’Isten; Jézus Krisztus ‹a keresztény cigányok nyelvében›’, (h.) devla [vokatívusz] ’Isten!’ [indoeurópai eredetű; vö. óind dēva, dēvá-h; litv. dë͂vas, die͂vas; stb.: ’Isten’]. ⌂ A magyarban a cigány vokatívuszi alak honosodott meg. A 2. jelentés pejoratív metafora. A szó bizalmas vagy tréfás használatban is jellemzően a cigányokkal összefüggésben fordul elő.