despota A: 1594 deszpotát (MNy. 61: 484); 1783 Despoták (Nszt.) J: ‹fn› 1 1594 ’Szerbia fejedelme 〈főleg a középkorban〉 | Fürst von Serbien 〈besonders im Mittelalter〉’ (↑); 2 1788 ’kényúr; zsarnok | Gewaltherrscher; Tyrann’ (↑) | ‹mn› 1790 ’önkényuralmat megvalósító 〈személy〉 | tyrannisch’ (Nszt.)

despotizmus A: 1789 Despotizmusnak (Nszt.); 1790 Despotismus (Nszt.); 1816 despotismusza (NSz.) J: ’önkényuralom | Despotismus’

despotikus A: 1831 despoticus (Nszt.); 1870 despotikus (NSz.); 1893 deszpotikusan (PallasLex.) J: ’zsarnoki | tyrannisch’

A szócsalád legkorábbi tagja, a despota latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.), (h.) Despota (Serviae) ’Szerbia középkori fejedelme’ [< gör. δεσπóτης, δεσπóτα [vokatívusz] ’családfő, úr, uralkodó’].  ⌂  A magyar szó belseji s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb. A deszpota változat a (R.) deszpot (↓) hatását mutatja.

A despotizmus és despotikus nemzetközi szók. |  ≋  Vö. ném. Despotismus; ang. despotism; fr. despotisme; stb.: ’zsarnokság’ | ném. despotisch; ang. despotic; fr. despotique; stb.: ’zsarnoki’; – vö. még gör. δεσποτικóς ’úrhoz tartozó, úri’. Az angolból, ill. a franciából terjedtek el.  ⇒⌂  A magyarba francia és német közvetítéssel kerültek át latinos végződéssel; vö. még lat.  (h.) despoticus ’parancsol(gat)ó, fennhéjázó’.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: (R.) deszpot ’fejedelem; Szerbia fejedelme ‹különösen a középkorban›’; vö. 1467 Dezpoth [szn.]  (OklSz.), dezpoth  (1510 k.: OklSz.), amely a szbhv. despot ’a szerb uralkodó címe; falusi bíró; stb.’ külön átvétele.

☞ EtSz. dëszpot a., dëszpota a.; TESz.; EWUng.→ potentát